Az öszvérek tényleg nem tudnak szaporodni?

A lovak és a szamarak régóta az ember társai, ezek az állatok az évezredek során számtalan helyzetben segítették fajunkat. Ugyan a két vonal sok szempontból hasonlít egymásra, a lovak és a szamarak több szempontból is eltérnek, ami hasznosítás szempontjából más-más előnyöket jelent. Nem csoda, hogy a kettő keresztezése egészen korán felmerült – írja az IFLScience.

Nem csoda, hogy már korán felmerült a két faj keresztezésének ötlete. A lovakat az eurázsiai sztyeppén háziasították vadlovakból, míg a szamarak Észak-Afrikában domesztikálták afrikai vadszamarakból.

Az i. e. 1. évezredben, nem sokkal azután, hogy elterjedési területeik elkezdték átfedni egymást, a mai törökországi Anatóliában kancákat hím szamarakkal párosítottak, létrehozva az öszvért. Ez az állat a ló erejét és a szamár szívósságát egyesíti: hosszú füleivel és robusztus testével mindkét szülő előnyeit hordozza.

Ez az öszvérek előnye

A változatosabb genetikai háttérből ellenállóság fakad, ennek következtében általában tovább élnek, kevesebb takarmányt igényelnek, jobban érzékelik a veszélyt, óvatosabbak, és nehéz terepen biztonságosabbak, mint a lovak vagy a szamarak. Bőrük kevésbé érzékeny, jobban ellenáll a napnak és az esőnek.

Sokoldalúságuk miatt a történelem során széles körben használták őket mezőgazdasági munkákra, szekerek húzására, sőt még hadászati célokra is egészen a 20. századig. Ma is fontos szerepük van többek között a nehezen megközelíthető területek ellátásában.

Van azonban egy alapvető probléma: az öszvérek általában – de nem mindig – terméketlenek. Az elmúlt 500 évben mindössze körülbelül 60 olyan eset ismert, amikor öszvér csikót ellett.

Ezért szaporodnak ritkán az öszvérek

A lovak és a szamarak ugyan közeli rokonok, de külön fajhoz tartoznak. Ben Hart, a Donkey Sanctuary viselkedésszakértője szerint közös ősük a Dinohippus volt, amely mintegy 10 millió éve élt Észak-Amerikában, azóta azonban jelentősen eltérő irányba fejlődtek. Ennek eredményeként a szamarak közelebbi rokonságban állnak a zebrákkal, mint a lovakkal.

A genetikai különbségek a kromoszómák számában is megjelennek: a lovaknak 64, a szamaraknak 62 kromoszómájuk van. Monica Rodriguez, a Stanford Egyetem szakembere szerint egy öszvér így 63 kromoszómát örököl (32-t az anyjától, 31-et az apjától). Ez a páratlan szám a mindennapi életben nem okoz problémát, a gond a szaporodásnál jelentkezik.

Az ivarsejtek képződése (meiózis) során a kromoszómáknak párokba kell rendeződniük, majd „kicserélniük” genetikai szakaszokat. Az öszvér esetében azonban a különböző számú és felépítésű kromoszómák nem találnak megfelelő párt, így ez a folyamat nem működik. Ahogy Rodriguez fogalmazott: a kromoszómák nem találják meg a párjukat, ezért nem alakulnak ki működő spermiumok vagy petesejtek.

Ritkán, de szaporodhatnak az öszvérek

Ennek ellenére rendkívül ritkán mégis előfordul, hogy öszvérek szaporodnak. Bár az esetek többsége tudományosan nem teljesen igazolt, Roger Valentine Short, a Melbourne-i Egyetem reprodukcióbiológusa szerint az elérhető bizonyítékok akár Mendel öröklődési szabályait is megkérdőjelezhetik.

Egy híres példa az 1984-ben született Blue Moon nevű csikó: Oliver Ryder, a San Diego Zoo genetikusának vizsgálatai szerint a példányban nem találtak apai genetikai nyomokat. Ryder szerint a csikónál nem történt rekombináció, ami rendkívül ritka esemény.

Hasonló inkább egyes kétéltűeknél ismert. Bár ezek az esetek arra utalnak, hogy az öszvérkancák kivételes körülmények között mégis képesek lehetnek szaporodni, a hím öszvérek minden ismert esetben terméketlenek maradnak.