Mióta vagyunk a szúnyogok célpontjai?

Bár a tél végének sokan örülünk, a hamarosan megjelenő szúnyogoknak már valószínűleg jóval kevesebben. A vérszívás önmagában is kellemetlen a napokon át tartó viszkető érzés miatt, ám a világ számos régiójában ehhez súlyos, sok esetben halálos fertőző betegségek is társulhatnak, amelyek kórokozóit a szúnyogok terjesztik.

Sokszor már önmagában egy erre alkalmas szúnyogfaj megjelenése is ijedtséget kelt, és bizony sajnos hazánkban is vannak már olyan szúnyogok, amelyek e kategóriába tartoznak. Egyelőre, szerencsére, még nem kell azonban az általuk terjesztett emberi fertőzésektől tartani Magyarországon.

Mintegy 3500 szúnyogfaj létezik a világon, ám ezeknek csak egy egészen kis töredéke a „rosszlány”. Mindössze 20-30 olyan faj van világszerte, amely kimondottan az embervérre szakosodott – ezen felül még mintegy 100-150 olyan faj van, amely más emlősök mellett időnként az embert is megcsípi.

Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben azt vizsgálta meg genetikai adatok és modellezés segítségével, hogy vajon mikor is állhattak rá a fő maláriaterjesztőnek számító, Leucosphyrus csoportba tartozó szúnyogok az embervérre. A kutatás eredményét a Scientific Reports folyóiratban publikálták.

A kutatók a Leucosphyrus-csoport 11 délkelet-ázsiai fajának teljes örökítőanyagát elemezték, több ezer gén összehasonlításával feltárták a rokoni viszonyokat és az evolúciójuk időrendjét.

Arra jutottak, hogy ezeknek a szúnyogoknak az ősei eredetileg nem embereken, hanem főemlősökön – például majmokon – táplálkoztak. Legkorábbi változásaikra nagyjából 3-5 millió éve került sor, amikor a mai Borneó, Maláj-félsziget, Szumátra és Jáva egy összefüggő, esőerdőkkel borított területet alkotott. E Szunda-földnek (Sundaland) hívott környezetben a lombkoronában élő majmok jelentették a fő vérforrást e szúnyogok számára.

A későbbi éghajlati változások – a beköszöntő jégkorszakkal a hűvösebb, szárazabb időszakok – és az erdők feldarabolódása új élőhelyeket hoztak létre. Egyes szúnyogfajok ekkor már nemcsak a lombkoronában, hanem a talajszinten élő emlősökre is elkezdtek leszállni és vérüket szívni. Az embervért szívó fajok egyetlen közös ősre vezethetők vissza.

A vizsgálatok alapján nagy valószínűséggel mindössze egyetlen alkalommal történt meg, hogy az embervérre specializálódott ez a szúnyog. A később ezen ősből kialakult újabb fajok vitték aztán magukkal ezt az örökséget és kitartottak a szülők étrendje mellett – néhány fajuk pedig majmok vérét szívja.

Az emberhez alkalmazkodás genetikailag összetett, számos génnek kellett megfelelően változnia ahhoz, hogy ezek a szúnyogok ránk specializálódhassanak, ezért is vélik úgy a kutatók, hogy csupán egyetlen alkalom vezetett el ide.

Az étrendváltás ideje arra a korszakra esik, amikor az emberelődök (Homo erectus) is megérkeztek Szunda-föld területére, nagyjából 1,8 millió éve. Azaz nem a modern ember (H. sapiens) volt a célfaj, hanem már az elődeink vérét is megkívánták e szúnyogok.

Érdekes módon az emberiség bölcsőjében, Afrikában az ottani maláriaszúnyogok esetében csak 509-61 ezer éve került sor az étrendi átállásra. A kutatók szerint a most feltárt genetikai bizonyítékok nemcsak a szúnyogok evolúciójáról mesélnek, hanem megerősítik azt az elméletet is, hogy az emberelődök 1,8 millió éve már jelen lehettek Délkelet-Ázsiában.