Az MI nagyon korán megállapíthatja egy embrió nemét

Gépi tanulás útján 61 százalékos sikert ért el egy kutatócsoport abban, hogy akár már 8 sejtes állapotban (3 naposan) megállapította az embriók nemét. Ez az arány ugyan gyakorlati szempontból nem mondható jónak, de azt jelenti, hogy már ebben a korban van valami, ami alapján meg lehet különböztetni az embriók nemét. A kutatásról az Open Biology folyóiratban számoltak be a szakemberek.

A vizsgálatok során kizárólag olyan embriókat elemeztek, amelyeket később beültettek, és sikerrel meg is születtek belőlük a kisbabák – vagyis egyetlen lehetséges életet se áldoztak fel a „tudomány oltárán”.

Az embriófejlődést végigkísérő mikroszkópos megfigyelés során 10-20 percenként készül egy-egy fotó az embriókról. Így anélkül megfigyelhetők, hogy hozzájuk kellene nyúlni, ki kellene őket venni a számukra ideális körülményeket nyújtó berendezésből. Ez a munka segíti azt, hogy az egészségesen fejlődő embriókat ültessék aztán be.

Az így készült felvételeket elemezte a mesterséges intelligencia, 515 videót (290 fiú, 225 lány) vizsgálhatott át összesen. A babák neme a születéskor kiderült, és ezek alapján lehetett utólag is tudni, melyik embrió volt fiú, melyik pedig lány.

Mire is lehet jó, ha tudjuk az embrió nemét már a beültetést megelőzően?

A ma bevett gyakorlat szerint általában 5 napos embriókat ültetnek be a mesterséges megtermékenyítés során. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beültetett embrióknál a nemi arányok jelentősen a fiúk felé tolódnak el, ám ennek az oka nem egészen világos.

Míg a természetes úton születő gyerekeknél 100 lányra 102-105 fiú jut, a mesterséges megtermékenyítésnél, bár a kiindulási arányok azonosak, már 129-150 fiú jut 100 lányra. Azzal, ha már korán kiderül az embrió neme, talán megfigyelhetik azt is a szakemberek, hogy mi történik a lány embriókkal, miért veszítenek el jóval többet, mint a fiúkból.

Vannak olyan örökletes betegségek, fejlődési zavarok is, amelyek nemhez kötöttek. Ha például kiderül, hogy a lány embriók lassabban fejlődnek bizonyos, meghatározott körülmények között, esetleg érzékenyebbek a laborban használt környezetre, akkor az orvosok ehhez igazíthatnák az időzítést vagy a megfigyelést.

Például várhatnának egy kicsit tovább a beültetéssel, másképp értékelhetnék a fejlődési tempót, vagy jobban odafigyelnének bizonyos jelekre. Hosszú távon ez talán segíthetne azon a problémán is, amitől ma oly sokan szenvednek: a beültetések alig 30 százalékából születhet kisbaba.

Az első 3 nap, vagyis a 8 sejtes állapot elérése előtti időszak során az embrió jórészt még az anyai sejtből származó készletet használ az osztódásai során. Ekkor azonban bekapcsol az embrió saját génkészlete, s innentől kezdődően például egy fiú esetében már az Y-kromoszómán lévő gének is beleszólnak a fejlődésbe.

Vagyis, az első napokban a lány és fiú embrió fejlődése nagyon hasonló, és a különbségek valószínűleg akkor kezdenek megjelenni, amikor a saját génjeik aktívvá válnak. Az MI a megfigyeléseiben valószínűleg valami olyan folyamatot lát meg, ami ehhez a változáshoz köthető. Az viszont egyelőre egyáltalán nem világos, miféle jelből válik sikeresebbé ilyenkor az MI nem-megállapító becslése.

Természetesen a sikerességi arányon javítani kell ahhoz, hogy gyakorlati haszna legyen a módszernek, de a kutatók szerint, ha több, vagy mást is mutató felvételt vizsgálhat át az MI, akkor ez javulhat is. Kérdéses azonban, hogy milyen mértékben.