Ilyen volt a rovarok élete a dinók korában

A borostyánok nemcsak ékkőként értékesek az ember számára, hanem amiatt is, mert nagyon sok esetben valamilyen állati vagy növényi maradványt őriznek, tökéletes állapotban. Olyan élőlényekről mesélnek, amelyek apró méretük és törékeny természetük miatt más módon nehezen tudnának fennmaradni.

A megkövült gyanta azonban óvón öleli körbe a maradványokat és tárja elénk tartalmát, sokat elárul az egykori élőlények részleteiről. Már az is fantasztikus, ha egyetlen élőlény belekerül a gyantába, ám az még jobb, ha többet zár egyszerre magába a borostyán. Azok az állatok, amelyek életükben is együtt voltak, így néha együtt is válnak kövületté.

Az ízeltlábúak az ökoszisztémák alapjához tartozó, azok fenntartásában kulcsfontosságú élőlények, azonban csak ritkán maradnak fenn az ősidők tanúiként. A kréta időszakig visszanyúlva, hat borostyánba zárt élőlény-közösséget vizsgált meg egy spanyol kutatócsoport, felmérte azt, hogy az egyes esetekben pontosan mihez köthető, hogy együtt váltak kövületté a bennük lévő állatok. A Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban mutatták be eredményeiket, amelyeket a kiadóvállalat ismertetett. 

A vizsgált minták három korszakot és helyszínt képviselnek: négy példány a kréta időszaki (99 millió év) Mianmar borostyánjait, egyik baltikumi, paleocén-eocén (56-34 millió év) és egy dominikai oligocén (34-23 millió év) eredetű. Közös bennük, hogy mindegyikben vannak hangyák. Rajtuk kívül (velük együtt) a növények képviseletében moha és tölgyféle virága, az ízeltlábúakat pók, darázs, ezerlábú, atka, termesz, szúnyog, fátyolkalárva és néhány nem meghatározható rovar képviselte, de volt szárazföldi csiga is.

Miután meggyőződtek a borostyánok eredetiségéről, mikroszkópos vizsgálatokat és méréseket végeztek. Eztán a zárványként felismert élőlényeket kategorizálták, amennyire lehetett meghatározták milyen állat (vagy növény) képviselői. Megmérték azt is, hogy az egyes állatok, amelyek ugyanazon borostyában voltak, milyen távolságra voltak egymástól. Végül pedig felmérték és kiértékelték az egyes állatok közti kapcsolatot, például az olyasmit, ha megérintették egymást, vagy feltűnően közel voltak, no és persze azt is, ha ez csak látszólagos volt.

A legérdekesebb, és egyedüli teljesen egyértelmű eset az egyik mianmari (kréta időszaki) borostyában volt: itt egy ősi hangya, amely valószínűleg már a társas lét útjára lépő típus volt, valamiféle anyagot eszegetett. A szája egyértelműen az előtte nagyobb csomóként látszó szerves törmelékben van, ez a valamikori erdőtalajon hevert, de pontosan nem lehet tudni, miféle anyag lehetett. Rajta kívül is voltak esetleges állatok közti kapcsolatra utaló jelek, ám ezek távolról se voltak ennyire egyértelműek.

Egyik esetben a hangya és a hozzá igen közel található két atka esete gyanús: jól ismert, hogy az atkák szokása más rovarokkal cipeltetni magukat (forézis). A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy itt is ilyesmi lehetett a helyzet. Bár ezek az atkák nem kapaszkodnak a hangyára, de rendelkeznek erre szolgáló szervekkel és fizikailag nagyon közel voltak hozzá.

Két másik borostyánban is volt hangya-atka közelség még. Egyébként az atkát cipelő hangyára van teljesen egyértelmű eset is egy (nem most vizsgált) baltikumi borostyánban.

A legfontosabb tanulsága az volt a vizsgálatnak, hogy bár nem túl ritka, hogy több élőlény is egyazon borostyánba záródik, ezek az esetek nem jelentik azonnal azt, hogy kapcsolatban is voltak egymással. Azonban jól jelzik egy ökoszisztéma élőlényközösségének felépítését, összetételét.

Fontos tehát az ilyen jellegű kapcsolatokat alaposan megvizsgálni, mielőtt kijelentené bárki, hogy közük volt egymáshoz az összezárt csoport tagjainak. A lehető legpontosabb felmérésekhez a gyanús eseteket célszerű még részletesebben megismerni, például mikro-CT segítségével.