Nem medveállatkákkal fogjuk meghódítani a Marsot

A marsi talaj összetételéről, a benne előforduló vegyületekről kétféle módon szereztünk eddig információkat: egyrészt a Mars körül keringő szondák színkép alapú méréseiből, másrészt a marsjárók helyi elemzéseiből. Ezen kívül persze vannak még marsi eredetű meteoritok is, amelyek összetevőit hajszálpontosan ismerjük, ám azok nem a jelenkori felszínt borító port képviselik igazán. Ezek alapján tudunk olyan port készíteni földi kőzetekből, vegyületekből, amelyek megfeleltethetők a marsi felszínt borító pornak, talajnak.

A különféle kísérletekhez efféle marsi talaj analógot használnak a kutatók. Ezt tették a Pennsylvania Állami Egyetem szakembere és munkatársai is, amikor azt tesztelték, hogy viselik a medveállatkák a marsi talajt.

Az ilyen vizsgálatoknak kétféle okuk is van. Egyrészt szeretnénk megtudni, hogy vajon „megfertőzheti-e” az ember a Marsot saját élőlényeivel akaratlanul is, illetve szeretnénk tudni, miként boldogulnak a földi élőlények az ottani körülmények közt, tudunk-e például élelmet termelni majd.

A bolygóvédelem része az, hogy egyrészt a Földet megóvjuk a más égitestek esetleges létformáitól (ezért voltak karanténban Armstrongék, amikor visszatértek a Holdról). Másrészt pedig igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a földi mikrobák se jussanak át más égitestekre és fertőzzék meg azokat. Ez utóbbira szigorú előírások vonatkoznak, legyen szó marsi felszíni egységekről, vagy épp más bolygókat, holdakat felkereső űrszondákról.

Elképzelhető azonban, hogy egy égitest a felszínén hordozza saját bolygóvédelmi mechanizmusát: a regolitja egyszerűen alkalmatlan arra, hogy például a földi élőlények képesek legyenek benne fennmaradni.

A marsi talaj analógok közül kétfélét használtak a kutatók a kísérleteikben. Az egyik az általános alapmintaként használt, egyszerűbb MGS-1, a másik egy, a valós talajt (Curiosity Gale-kráterbeli mérések alapján) jobban megközelítő típus, az OUCM-1. A vizsgálatokhoz két fajba tartozó medveállatkát használtak – ezek a mütyüri lények nagyon jók az életlehetőségek vizsgálatához, mivel rendkívül jól bírják a szélsőséges körülményeket is.

A medveállatkákat egyszerűen a marsi talaj analógokba helyezték, majd megfigyelték a reakcióikat. Az eredményeket az International Journal of Astrobiology folyóiratban tették közzé.

Hasonló vizsgálatokat már végeztek baktériumokkal vagy épp mikroszkopikus gombákkal, azonban összetettebb élőlényekkel nem. A medveállatkák, bár maguk is mikroszkopikusak, már ebbe a kategóriába tartoznak. Jól ismert, hogy inaktív, kiszáradt fázisukban szinte mindent képesek túlélni, most azonban aktív (mozgó, élettevékenységeket mutató) fázisúakkal vizsgálódtak. A kutatók egyszerűen a marsi regolit analógokba helyezték a medveállatkákat, majd napokon át figyelték őket mikroszkóp alatt.

Az MGS-1 típusú por alig 2 nap alatt szinte teljesen lebénította az állatkákat – az OUCM-1 kevésbé volt fékező hatású. Később a kutatók az igen káros hatású MGS-1 port átmosták vízzel, majd újra telirakták medveállatkákkal. A mosott mintában már szinte semmit se csökkent az állatkák aktivitása!

Ez azért jó hír, mert bár önmagában képes megvédeni a marsi regolit a bolygót a véletlen fertőződéstől, de ha például növényeket szeretnénk termeszteni majd, akkor egy alapos átmosással alkalmassá válhat erre is. Fontos lenne persze rájönni, mi is a káros összetevő, mert azért a víz nem oly könnyen elérhető anyag, nem mindig jelenthet megoldást a mosás. A kutatók ezen felül további tényezők – például légnyomás, hőmérséklet – figyelembe vételével is meg szeretnék majd vizsgálni az élőlények reakcióit.