A légköri szén-dioxid emelkedése már a vérünkben van

Úgy tűnik, a szén-dioxid-kibocsátást a saját egészségünk érdekében is mielőbb csökkentenünk kell.

A belélegzett szén-dioxid egy bizonyos mennyiségen túl egészségkárosodást okoz – ne a mustgáz mérgezés jellegű súlyos, de akut problémára gondoljunk. Ne is a rosszul szellőztetett termek, irodák levegőjét szívók kognitív problémáira, hanem hosszú idő alatt kialakuló, tartós hatásra.
A légköri szén-dioxid hatására a vérünkben lévő bikarbonát szintje megemelkedik, ezzel párhuzamosan pedig csökken a kalcium és a foszfor szintje. Amennyiben hosszú távon fennáll ez a helyzet, azzal felborulhat a szervezetünk sav-bázis egyensúlya, gyengülhetnek a csontjaink, terhelődik a vesénk, és emellett koncentrációs és idegrendszeri zavarok is kialakulhatnak.
Ausztrál kutatók nemrégiben mintegy két évtizednyi amerikai egészségügyi adatot vizsgáltak meg. A vérben kimutatható bikarbonát mennyiségét elemezték 199-2020 közti években, 7000 ember két évenként kinyert vérvizsgálati eredményeiben. Arra jutottak, hogy a szérum bikarbonát mennyisége ezen időszakban 7 százalékkal emelkedett, ez pedig jól tükrözi a légköri szén-dioxid mennyiségének ugyanekkor mért, kb. 6-7 százalékos emelkedését.

Amennyiben ezek a trendek folytatódnak, a vér bikarbonát szintje átlépheti az egészségesnek tartott mennyiséget már 50 éven belül. Ezzel párhuzamosan a foszfor és a kalcium mennyisége századunk végére elérheti az egészséges érték alsó határát. A szakemberek szerint ez a tapasztalt változás, és persze főként annak sebessége azt is jelenti, hogy az ember ehhez így nem képes alkalmazkodni.
Mint olyan sok dologban, ami a klímaváltozásunk miatt kialakul, itt is kiemelten fontos megérteni, hogy nem feltétlenül a változás maga a gond, hanem az, hogy ez rendkívül gyorsan zajlik. Míg az emberiség kialakulásának korai időszakában, több millió évvel ezelőtt volt tartósan magas szén-dioxid szint, az nem évszázados időskálán, hanem sok tízezer – százezer év alatt emelkedett meg.
A kutatók szerint ez a változás, amelynek jelei már mérhetőek, lassú, fokozatos, ám népességszintű átalakuláshoz vezetnek. Nem arra lehet számítani, hogy egy ponton átlépve hirtelen mindenki rosszul lesz, hanem apránként válnak egyre gyakoribbá vagy épp egyre súlyosabbá az említett egészségügyi problémák. Úgy tűnik, a szén-dioxid-kibocsátást a saját egészségünk érdekében is mielőbb csökkentenünk kell, és az emberi egészség szempontját is figyelembe kell venni a klímaváltozás elleni terveinkben.





































































































































































































