Március asztrofotója: Különös fény látszódott a koratavaszi estén

Schmall Rafael országunk egyik legjobb minőség égboltja alól, a Zselici Csillagparkból készített felvételt az évszakra jellemző jelenségről.  Az asztrofotós a légköroptikai jelenség kialakulását és a fotózás élményeit az alábbi sorokban foglalta össze.

„Tiszta koratavaszi estéken, városi fényektől távol a napnyugta utáni időszakban elkezdenek előbújni a fényesebb csillagok, majd végül már a csillagképek is felismerhetővé válnak. Egy kis idő múlva teljesen besötétedik, és ha tiszta a levegő, akkor több ezer csillagot, mindenféle kis ködösséget és még a téli Tejutat is látni lehet. A jelenség láthatósága szempontjából fontos, hogy a Hold ne legyen fent, mert az túlragyogja az önmagában halvény fénylést.

Március 6-án napnyugta után nyugati irányba tekintve különös kontraszt bontakozott ki.

Szabad szemmel délről észak felé pásztázva meg lehetett megfigyelni, amikor az emberi szem már a sötétséghez szokott. A fénypiramis, amely kicsit »balra dől«, az állatövi fény.

Eredete nem a Földhöz köthető, ugyanis a Naprendszerben a bolygóközi poron szóródó napfény hozza létre. Az állatövi fényben vonalában tartózkodnak a bolygók is, de ez természetes, hiszen Földünk is benne van a Naprendszerben. Mivel a direkt napfényt a horizont kitakarja, ezért láthatóvá válik, hogy a Naprendszer valójában nem teljesen »üres«.

A felvétel alapja egy száz képes körpanoráma, melyhez még további 12 képet gyűjtöttem egy 12 nm-es H-alfa szűrővel a vöröses ködösségek láthatósága miatt. Az óraművel, valamint robotfejjel felszerelt állvánnyal az égbolt bemozdulását kikorrigáltam, valamint a panoráma miatt visszatértem a vörös ködösségek fotózásához.

Az állványra szerelve egy átalakított Canon EOS 6D és egy Samyang 35 milliméteres objektív gyűjtötte a fényt. A képek egyenként 30 másodpercig készültek ISO3200 érzékenységgel, f/2,2 fényerővel, 35 milliméteres fókusztávolsággal. Külön műveletként a H-alfa szűrős képeknél 90 másodpercig gyűjtöttem a fényt.”