A háború súlyos hatású a szén-dioxid-kibocsátásra is

Bár statisztikailag sose éltünk olyan békés időket, mint az elmúlt évtizedekben, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek háborús konfliktusok világszerte. Ezek ráadásul a haditechnika alakulása miatt egyre hatékonyabb pusztítással járnak. Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben azt számolta ki, mekkora üvegházgáz-kibocsátással jár a Gáza elleni izraeli háború.

A One Earth folyóiratban közzé tett kutatásban a konkrét hadi események mellett a háborús rombolást utáni újjáépítést is figyelembe vették. A kutatók szabadon hozzáférhető adatokkal számoltak, például kormányzati jelentések, vagy épp nemzetközi- és civilszervezetek által közzé tett adatok.

Az így kapott össz eredmény megdöbbentően nagy szám: 33,2 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő mennyiségű üvegházgáz kibocsátásával jár ez a konfliktus. Ez nagyjából 7,6 millió benzines személyautó éves kibocsátásával azonos értékű.

Már a támadásokat megelőző építkezések is hatalmas kibocsátásúak voltak: a Gázát körbevevő alagútrendszer, és a 65 kilométer hosszú betonkerítés építése önmagában 496 943 tonna kibocsátott szén-dioxidot jelentett.

A tényleges harci tevékenység 1,3 millió tonna szén-dioxid, legnagyobb részben a hadi eszközök szállításában testesült meg. Az USA például 50 000 tonna katonai felszerelést szállított Izraelnek 507 repülőgéppel és 107 hajóval, ami 278 038 tonna kibocsátással járt. Az izraeli légicsapások és felderítő repülések további 390 610 tonna kibocsátását jelentették.

A fegyverek gyártása és használata szintén hozzájárult a kibocsátásokhoz. A Hamász kilőtt rakétái 926 tonna szén-dioxid-kibocsátással jártak. Az izraeli hadsereg körülbelül 100 000 tüzérségi lövedéket használt fel, amelyek előállítása 13 897 tonna kibocsátáshoz köthető. A Gázára ledobott, nagyjából 70 000 tonna bomba kibocsátását233 040 tonnára becsülték. A háború energiaigénye is jelentős volt.

A harcok során katonai járművek üzemanyaga 137 892 tonna, míg a gázai áramtermeléshez használt dízel 129 820 tonna kibocsátással járt. A humanitárius segélyek szállítása további 113 003 tonna szén-dioxid-egyenértéket jelentett.

Voltak nem mérhető kibocsátások is. Ilyenek például a tűzesetek (pl. bombázások utáni) során a légkörbe jutó szennyező anyagok, amelyekre vonatkozóan még becslések se nagyon vannak. Ezeket mérni gyakorlatilag lehetetlen, hiszen egy háborús helyzetben a légköri mintavételezés a legutolsó problémának tűnik. Távérzékeléssel pedig szintén nem meghatározható egy-egy hadi esemény utáni tűzvész kibocsátotta szennyező anyagok összetétele és mennyisége, mert ahhoz szerencsére túl rövid ideig tartottak ezek a tüzek.

Próbáltak becsléseket végezni például az Ukrajna elleni orosz agresszió első másfél éve kapcsán, de a legnagyobb tanulság itt is az, hogy elképesztő nehéz ezeket a károkat felmérni is. Egy későbbi becslés a háború első 3 éve kapcsán 230 millió tonnát adott – ez annyi, mint Ausztria, Csehország, Szlovákia és Magyarország éves együttes kibocsátása.

Ebben már benne voltak a hadi cselekmények során keletkezett erdőtüzek és más növényzetet érintő tűzesetek is, de a becslésbe itt se tudták beszámítani a lakóépületek és hasonló tüzek hatásait.

A gázai pusztítás kapcsán végzett kutatásból az is kiderült, hogy a legnagyobb kibocsátás ez esetben nem is magához a háborúhoz, hanem az újjáépítéshez köthető. A több százezer lakás és az infrastruktúra újjáépítése 26,8 millió tonna, az utak helyreállítsa további 3,64 millió tonna szén-dioxid-kibocsátását jelenti majd.

Két fő részre bontható tehát egy fegyveres konfliktus kibocsátása: a hadianyagok gyártása és szállítása, valamint a pusztítás utáni újjáépítés. A katonai felhasználású energiákhoz köthető kibocsátások rendre kimaradnak azonban azokból a jelentésekből, amelyek alapján a klímahatásokat számolják. Úgy tűnik azonban távolról se elhanyagolható ezek mértéke.