Ez lehet a macskák vesebetegségének hátterében

A Nottinghami Egyetem kutatói különös biológiai okra bukkantak a cicáink krónikus vesebetegsége hátterében. Más emlősökkel, így például a kutyákkal ellentétben a házimacskák, néha már egészen fiatal korban elkezdhetnek vesesejtjeikben szokatlan zsírokat felhalmozni.

A Frontiers in Veterinary Science folyóiratban részletesen bemutatott felfedezés azt mutatja, hogy e zsírok igencsak szokatlanok. A részletes kémiai elemzésekből kiderült: a cicák sejtjei módosult triglicerideket – az élelemből nyert energia raktározásában főszerepet játszó zsírt – tartalmaznak. Ezek a molekulák gyakran más állatokban rendkívül ritkán látott elágazásokat, szokatlan kémiai kötéseket mutattak.

A felelős macskatartók számára a krónikus vesebetegség olyan rém, mint a 19. század embere számára a tuberkulózis volt: ez az egyik leggyakoribb végzetes kór a cicák körében. Nem ritkán a minden egyéb szempontból egészséges, fiatal cicákat is elviszi, de a növekvő életkorral egyre gyakoribbá válik.

Nem igazán lehet megmagyarázni, mi miatt alakult ki, és sajnos rendkívül keveset lehet tenni a cica megmentéséért. Az új kutatás talán javíthat majd ezen a reménytelen helyzeten.

Régóta ismert volt, hogy a házimacskáink vesesejtjei apró lipidcseppeket tartalmaznak. Akár más állatok, akár az ember esetében azonban, ha egy sejtben zsír halmozódik, az valamiféle kóros folyamatra, például anyagcserezavarra utalhat.

A cicákban azonban nagyon gyakori, így nem tartották betegségre utaló dolognak. Most a nottinghami szakemberek azonban közelebbről megvizsgálták ezeket a lipidcseppeket, arra voltak kíváncsiak, hogy miféle zsírokat tartalmaznak voltaképp, eltérnek-e más állatokétól, és arra is persze, hogy vajon van-e közük a krónikus vesebetegséghez.

A kutatók vesebeteg és egészséges veséjű házimacskák, kutyák, illetve skóciai vadmacskák veseszöveteit vizsgálták meg, hasonlították össze. Végeztek mikroszkópos elemzést, feltárták, pontosan hol találhatók a zsírcseppek a vesében, elemezték azok pontos összetételét és molekulatípusait. Míg a kutyák veséjének sejtjeiben csak rendkívül ritkán voltak zsírcseppek, szinte minden macskáéban jelen voltak – még a fiatalokéban is.

A macskákban ráadásul egészen különös zsírtípust is találtak: az éterkötésű trigliceridet és hozzá hasonló molekulákat, ilyen a kutyákban egyáltalán nem fordult elő, vadmacskákban pedig csak igen ritkán. Ez a típusú lipid emlősökben alapvetően igen ritka.

Úgy tűnik, a macskák hajlamosak a veséjükben a zsírok felhalmozására. A macskák veséjének zsírjaira jellemző volt, hogy több bennük a rövidebb láncú zsírsav, az elágazó láncú zsírsav, és különösen az idősebb macskákban gyakorivá váltak a különleges zsírtípusok.

A kutatókban felmerült, hogy ez utóbbiaknak lehet szerepük a krónikus vesebetegség kialakulásában, az egyes lipidek sejtkárosító hatásai révén. A következő feladat az lesz, hogy a kutatók kiderítsék: ezek a zsírok ugyanazok-e, mint amik a vizeletben is megjelennek. Ha igen, akkor ez egy korai szűrési lehetőséget is nyújt majd.

A kutatók abban bíznak, hogy a részletek feltárása után kifejleszthetnek olyan étrend-kiegészítőt, vagy speciális étrendet, ami segít elkerülni a káros hatású lipidek kialakulását és felhalmozódását. Ez pedig nagyban hozzájárulna társállataink hosszú távú egészségéhez.