Mióta él a kutya az ember mellett?

Két új publikáció segít jobban megérteni az ember és a kutya ősi kapcsolatát – számol be az IFLScience. A tanulmányok itt és itt érhetők el.

A szerzők úgy vélik, a paleolitikum idején, a mezőgazdaság megjelenése előtt egyes eurázsiai közösségek úgy bántak a kutyákkal, mintha emberek lennének: megosztották velük az ételüket, sőt, úgy temették el őket, mintha családtagok volnának.

Ősi kutyacsontok írják át a történetet

Egészen a közelmúltig a kutyák háziasításának legrégebbi genetikai bizonyítéka egy 10 900 éves orosz lelőhelyről származott, de ezt a rekordot most megdöntötte egy, a törökországi Pınarbaşıban talált példány. Ez az 15 800 éves ősi eb a valaha talált legrégebbi háziasított kutya, ami arra utal, hogy a paleolitikum népei már együtt éltek a kutyákkal.

Érdekes, szinte hihetetlen módon a genetikai elemzés szoros kapcsolatot tárt fel ezen kutya és egy másik között, amelyet az Egyesült Királyságban, a Gough-barlangban tártak fel. Ez 14 300 évesnek bizonyult.

A leletek együttesen arra utalnak, hogy már a paleolitikumban kialakult egy háziasított kutyafajta, amely széles körben elterjedt Eurázsiában – valószínűleg a kulturálisan eltérő vadászó-gyűjtögető csoportok közötti interakciók eredményeként.

Úgy viszonyultak a kutyákhoz, mint az emberekhez

Dr. William Marsh, a londoni Természettudományi Múzeum munkatársa és a csapat tagja szerint a DNS-elemzés mellett szénizotópos kormeghatározást és izotópos technikákat alkalmaztak az Egyesült Királyság, Közép-Európa és Törökország lelőhelyeiről származó maradványokon. A csapat összesen öt kutyát azonosított a 16 000 és 14 500 évvel ezelőtti periódusban, ami 5000 évvel tolja ki az ebekre vonatkozó bizonyítékokat.

Úgy tűnik, a kutyák egyaránt népszerűek voltak a Gough-barlanghoz kötődő magdaléni kultúrától a közép-európai epigravetti kultúrán át az anatóliai népességekig. Ugyan mindegyik társadalomnak megvoltak a maga szokásai és hagyományai, a kutyák a jelek szerint rendkívül korán teljes mértékben beépültek mindegyik paleolit csoport életébe.

Pınarbaşıban például a kölyköket emberek mellé temették el, az izotópvizsgálatok alapján ráadásul az állatok az emberekhez hasonlóan halat ettek. A Gough-barlangban eközben néhány elhunyt a temetkezési kannibalizmus jeleit mutatja, hasonlóan az ebekhez.

„Ez arra utal, hogy azt a fajta személyiséget, amelyet a kutyáknak tulajdonítunk, a vadászó-gyűjtögető emberek is megfigyelték már 16 000 évvel ezelőtt” – mondta Dr. Lachie Scarsbrook, a Lajos–Miksa Egyetem szakembere és az egyik tanulmány társszerzője.

Mai kutyafajták őseire bukkantak

Az adatokból az is kiderült, hogy az ősi kutyák az úgynevezett nyugat-eurázsiai vonal korai tagjai voltak, számos modern kutyafajta, például a német juhászkutya és a bernáthegyi is ide sorolható. A mai állatok őseit így egészen a paleolitikumig visszavezethetik.

Az eredményekre építve a második vizsgálatban 216 európai csontváz genetikáját mérték fel, hogy kiderítsék, melyik tartozik kutyához és melyik farkashoz. A megközelítéssel 14, korábban azonosítatlan kutyát fedeztek fel, ezek között a mezőgazdaság előtti, illetve utáni időszakból származók is akadtak.

A DNS arról árulkodik, hogy miután az első földművesek elterjedtek a régióban, nem cserélték le a korábbi kutyákat saját fajtákra. Ehelyett a neolitikum ebei továbbvitték a korábbi genetikai örökséget.

A két tanulmány összességében azt mutatja, a kutyák paleolitikumi háziasításából kialakult leszármazási vonal gyorsan elterjedt Eurázsiában, és teljes mértékben beépült számos őskori emberi kultúrába. Ugyanez a vonal töltött be szerepet a legkorábbi gazdaságokban, mielőtt kialakultak volna azok a különböző fajták.