A kihalás előszobája: mit árul el a neandervölgyiek DNS-e?

Egy friss tanulmány alapján a kihalásuk előtt a neandervölgyiek populációja olyan jelentős eseményt élt át, amelynek következtében egyetlen genetikai vonaluk maradt fenn Európában – számol be a Live Science. Egykori rokonaink ága nagyjából 500 ezer éve különült el a Homo sapiensétől, majd előbb elterjedt Eurázsiában, ám végül mintegy 40 ezer éve eltűnt.

A neandervölgyiekkel való ősi keveredések következtében génjeik sok mai emberben is megtalálhatók. DNS-ük ugyanakkor eltűnésükről és általános történetükről is árulkodik.

Miről árulkodik a neandervölgyiek DNS-e?

Az új elemzésben a szakértők a mitokondriális DNS-re koncentráltak, ez anyai ágon öröklődik. A csapat tíz mintát nyert ki hat európai régészeti lelőhelyről. Ezeket a korábbi kutatásokban közzétett 49 neandervölgyi mitokondriális DNS-szekvenciával együtt vizsgálták.

Az eredmények alapján nagyjából 65 ezer évvel ezelőttig a kontinensen több mitokondriális DNS-vonal is létezett, majd végül egyetlen, délnyugat-franciaországi eredetű ág maradt. Ez aztán elterjedt Európában.

„Ez jelentős törésre utal a neandervölgyiek történetében” – húzta alá Cosimo Posth, a Tübingeni Egyetem paleogenetikusa és a csapat tagja. Mint hozzátette: 75 ezer évvel ezelőtt gleccserek uralták a kontinenst, az érintett csoportok pedig nem elvándorolhattak, hanem kipusztultak. A fennmaradó populáció ugyanakkor túlélhette a klimatikus átalakulást. „A neandervölgyi emberek korábban már többször is átéltek jégkorszakokat, de az utolsó túl keménynek bizonyult a túlélésük szempontjából” – mondta.

Lecsökkent a neandervölgyiek genetikai sokfélesége

Posth szerint az adatokból egyfajta genetikai „elszegényedés” is kirajzolódik a kései neandervölgyiek körében. „Mivel úgy tűnik, hogy egyetlen csoportból származtak, genetikai sokszínűségük összességében drasztikusan csökkent a korábbiakhoz képest, genetikai szinten rendkívül hasonlóak voltak egész Európában, Spanyolországtól a Kaukázusig és Észak-Európáig” – nyilatkozta.

A nem éppen kedvező genetikai sokfélesége 42 ezer évvel ezelőtt, röviddel a teljes kihalás előtt vált a legmarkánsabbá. Posth úgy véli, ez az állapot hozzájárulhatott a faj eltűnéséhez.

Egy másik, szintén a közelmúltban megjelent publikáció szerint az Altajban és a Szibériában élő csoportok is igen közel álltak egymáshoz genetikailag. Érdekes módon ugyanakkor leleteik alapján a neandervölgyiek kulturálisan a végsőkig sokszínűek maradtak.

A jövőbeli kutatások megkísérelhetik ellenőrizni az eredményeket a sejtmagjaikból származó DNS révén. Ez azonban nagy kihívást jelent, mivel ennek mennyisége jóval kisebb.