Folyókban is kimutathatók a bolhairtó és parazitaellenes szerek

Ma már nem titok, hogy a háziállataink kezelésére, vagy a parazitafertőzés megelőzésére használt szerek károsak a környezetre – ez könnyen érthető, hisz ezek voltaképp súlyos hatású mérgek, rovarirtó szerek. Ha pedig az elfogyasztott zöldségben, gyümölcsben nem szeretnénk ilyesmivel találkozni (a mezőgazdasági használatuk legtöbb esetben már tiltott), akkor a természeti környezetbe se jó szabályozatlanul kijuttatni. Egy 2025-ös kutatás már igazolta, hogy az efféle parazitaellenes szerekkel kezelt állatok szőrét fészekbélésnek használó cinegék körében csökkent a sikeres fiókanevelés.

A Cardiffi Egyetem számolt be arról a felmérésről, amelyben az élővizek bolhairtó szer szennyeződését vizsgálták meg. A bolhairtók, például a nyakra cseppenthető típusú szerek hatóanyagáról tudjuk, hogy eljutnak a szennyvízbe, onnan pedig az élővizekbe is.

Ehhez elég, ha a kezelt állatot megfürdeti a gazdája, vagy kimossa annak ágyát, illetve a szer használata után kezet mos. A kutatók e vegyületek mellett a juhok parazitaellenes fürdetéséhez használt diazinon nevű vegyületre is elvégezték a vizsgálatokat.

Mindhárom szerről elmondható, hogy kimondottan veszélyesek a vízi élővilágra.

A kutatók 2021-23. között 140, élővízből vett mintát elemeztek, ezek egy része városias, másik része vidéki környezetből származott. A leginkább szennyezett vizekben a halak és vízi gerinctelenek helyzetét is felmérték. A minták 77 százalékában kimutatták az imidacloprid, 44 százalékában a fipronil jelenlétét.

A legnagyobb mennyiséget, a biztonságos értéket 11-45-szörösen meghaladót egy cardiffi patakban mérték, és a vízi rovarokra, köztük a kérészekre (ide tartoznak az ikonikus tiszavirágok vagy a dunavirágok is) gyakorolt káros hatásokkal is összefüggésbe hozták e szereket.

A parazitaellenes szerek mellett a koffein jelenlétét is mérték – ez az anyag ugyan nem jelent veszélyt a vízi élővilágra, de fontos jelzőanyag. A koffein tipikusan az emberi fogyasztásból származó szennyvízzel kerül a folyókba, ezért a jelenléte arra utal, hogy a vele együtt megjelenő parazitaellenes vegyületek is emberi eredetű szennyvizekhez köthetők.

Az új adatok tovább erősítik az aggodalmat az állatgyógyászati célú parazitaellenes szerek folyókban való jelenléte miatt. Ezeket a vegyületeket arra fejlesztették ki, hogy segítségükkel megelőzzék vagy megszüntessék a háziállatok és haszonállatok rovarparazita-fertőzését, azonban bizonyítékaink azt mutatják, hogy a jelenlegi használatuk olyan koncentrációkat eredményez a vizekben, amelyek már elég mérgezőek ahhoz, hogy kárt okozzanak a folyók élővilágában

– mondta el Molly Hadley, a kutatás résztvevője.

A vegyületek mennyisége minden esetben magasabb volt a városi területeken, ahol a szennyvízből vagy a csatornákból eredő víz is az élővizekbe folyt. A városokban gyakori, hogy a lakossági szennyvíz bejut a csapadékvíz-csatornákba például hibás bekötések miatt, így az efféle szennyező anyagok is bekerülhetnek a csapadékvízzel az élővizekbe.

Ez az első olyan kutatás, ahol kimutatták az efféle rossz bekötések hatásait. A birkafürdető szert csak kisebb területeken mutatták ki, ám lokálisan így is voltak a biztonságos értéket 3-17-szeresen meghaladó mennyiségek több folyó vízgyűjtőjében, ahol a juhtenyésztő régiók is voltak.

A brit folyók apránként kezdték kiheverni a 20. század nagy léptékű szennyező hatásait, ám az utóbbi időkben lelassult a javulásuk, sőt, akár meg is fordulhat a folyamat. Ez részben azoknak a vegyszereknek, gyógyszereknek is köszönhető lehet, amelyeket az emberi- vagy az állatgyógyászatban alkalmaznak. Az újonnan gyűjtött adatok, úgy tűnik, igazolják ezt az elképzelést.