Emiatt nincsenek kígyók Írországban

Írországban mindössze két hüllőfaj él: az őshonos elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) és az 1970-es évek körül behurcolt lábatlan gyík (Anguis fragilis) – ám a közeli Skócia és Anglia területén már van keresztes vipera, van rézsikló és csíkos vízisikló. Miért nincsenek kígyók Írország területén? Elődeink ezt legendás történettel magyarázták: Szent Patrik a keresztény hit erejével az óceánba hajtotta őket.

Azonban a jégkorszakban, az utolsó nagy eljegesedés idején a szigetet jég borította, így ekkor biztosan nem élhetett ott egyetlen hüllő sem. Az eljegesedés végén, a jég visszahúzódásakor volt egy rövid időszak, amikor ugyan száraz lábbal át lehetett kelni ír földre, ám ez ahhoz nem volt elég, hogy a lassan terjedő, melegigényes kígyófajok odajussanak.

Ma Írország egyetlen őshonos hüllőfaja az elevenszülő gyík, amely viszont a hüllők közt a leginkább hidegtűrők közt van. Ezt tanúsítja a névadó szaporodási stratégiája is, vagyis az, hogy utódait nem bízza a külső hőmérsékletre: azok a testében fejlődve elevenen jönnek a világra.

Az elevenszülő gyík még átjuthatott a jég alól felszabaduló szigetre abban az időszakban, amikor a tengerszint nem nőtt meg, több mint 10 ezer éve. Azonban a brit főszigetre csak kb. 6000 éve érkezett a ma ott élő három kígyófaj, ekkor pedig már tenger hullámzott az Ír-sziget körül.

Írországban sose találtak kígyó fosszíliát, ezért a szakemberek azt valószínűsítik, hogy nem is élt ott soha kígyó. Ennek egyszerű oka az, hogy szigetről van szó – a világ számos másik szigete, így például mindazok az északi szigetek, pl. Izland vagy Feröer, ahol a hideg korlátozta a hüllők jelenlétét. Azonban nincs őshonos kígyó Hawaii-n, az Azori-szigeteken, a Kanári-szigeteken és Új-Zélandon sem annak ellenére, hogy e helyeken a klíma lehetővé tenné (néhány behurcolt kígyó esetében teszi is) azok életét.

A legendát nem szabad szó szerint értelmezni – Szent Patriknak könnyű lett volna a dolga, ha csak a valódi kígyók kiűzésén kell dolgoznia. Ehelyett a – keresztény szemmel – gonosz kígyónak tekintett pogányságot űzte. Bár a kereszténységet már előtte elvitték az ír szigetre, annak elterjesztésében, a pogány hagyományok kiűzésében viszont fontos szerep jutott a később Írország védőszentjévé avanzsált Patriknak.