Teherautón szállítottak antianyagot

2026. március végén a CERN antianyag-előállító üzeméből a kutatóintézet egy másik pontjára szállítottak át 92 darab antiprotont. Ehhez a részecskéket egy úgynevezett Penning-csapdában tárolták, amelyben azok semmihez nem tudtak hozzáérni. A Penning-csapdában erős mágneses és erős elektromos tér tartja meghatározott régióban a töltött részecskéket (így az antiprotonokat is), amelyek e térrészben mozoghatnak csupán, és semmihez nem érhetnek hozzá. Természetesen a csapdában emellett vákuum is van.

A CERN kutatói egy olyan Penning-csapdát hoztak létre, amelyet az intézeti hálózatról lekapcsolhatóvá, mozgathatóvá tehettek. Az átszállított csapdát és a benne lévő antianyagot aztán újból rá lehet csatolni egy műszerre, és folytatni lehet vele a kísérleteket. A kutatók végső célja az, hogy nagyobb távolságokra, egyes európai intézmények, egyetemek közt is tudjanak majd antianyagot szállítani.

Az antianyag teljesen természetes anyag, azonban a normál anyaghoz képest fordított az elektromos töltése és a mágneses momentuma. Elméleteink szerint az ősrobbanás során azonos mennyiségben kellett létrejöjjön mind a normál, mind az antianyag – habár ezek egymással találkozva megsemmisítették volna egymást, és ezzel egy üres világegyetem maradt volna csak.

Mivel tudjuk, hogy itt vagyunk, és az univerzumunkat normál anyag tölti ki, valami különbségnek kell még lennie a kétféle anyag közt, amelyet ma még nem ismerünk. Az antianyag-vizsgálatok jórészt e különbség felkutatását célozzák.

A CERN központjában működő BASE Együttműködésben az antiproton és a proton tulajdonságait igen kifinomult részletességgel szeretnék összehasonlítani. Itt üzemel a bolygónk egyetlen antianyag-gyára, vagyis csak itt tudunk antianyagot előállítani, de itt lehet vizsgálni és tárolni is. Minél kisebb energiájú egy antianyag-részecske, annál „könnyebb” vele dolgozni, annál egyszerűbb bánni vele.

A helyszín hátulütője azonban az, hogy itt a gyárban létrejövő mágneses tér fluktuációi miatt nem lehet kellően részletes méréseket végezni. Emiatt is lenne szükség arra, hogy más intézménybe, más helyszínre szállíthassák az előállított antiprotonokat.

A céllal alkották meg a BASE-STEP nevű szállítóeszközt, amellyel aztán például a mérések elvégzésére alkalmas németországi kutatóintézetekbe lehet vinni az antianyagot. Az eszköz elég apró ahhoz, hogy egy kisteherautón lehessen szállítani, és befér egy átlagos laboratóriumi ajtón is. Ráadásul a szállítással járó döcögéseket is kibírja. Az eszköz mintegy egy tonnát nyom, és elfér benne egy folyékony hélium alapú hűtőrendszer, amelyben egy szupravezető mágnes belsejébe kerül a Penning-csapda. A héliumos hűtés lehetővé teszi, hogy plusz energiát kellene befektetni a rendszer hidegen tartásába a szállítás során.

A kijelölt német laborig mintegy 8 órás utazás vár az antianyagra, és ezen idő alatt 8,5 Kelvin-fokon kell tartani a szupravezető mágnest a BASE-STEP belsejében. A héliumon felül e hosszú úton még egy generátorra is szükség lesz, amelynek a kialakítása még folyamatban van. A legnagyobb kihívást azonban az okozza majd, hogy anélkül át tudják adni a vizsgáló intézménynek az antiprotonokat, hogy azok közben megsemmisülnének.

Bár a sci-fikben az antianyag megsemmisülése általában világokat megrengető mértékű energiafelszabadulással jár, ez esetben szó sincs ilyesmiről. A 92 antiproton annihilációja során kb. annyi energia szabadulna fel, amennyivel egy csepp víz mindössze egymilliárdad részét lehetne szobahőmérsékletről felforralni. Egyetlen gramm antiproton annihilációja azonban már 3 hirosimai atombomba energiájával járna, ehhez azonban 600 000 000 000 000 000 000 000 antiproton részecskére lenne szükség.

A legnagyobb mennyiségű antianyag, amit eddig tudtunk tárolni, néhány száz, ill. ezer részecske volt. Egyelőre még elképesztően távol vagyunk tehát attól, hogy veszélyes mennyiségű antianyagot tudjunk tárolni, így senkinek sem kell aggódnia amiatt, hogy a részecskekutatók megsemmisítik a Földet – ezt a lehetőséget hagyjuk meg a sci-fi szerzőknek!