A véltnél korábban fejlődtek ki a modern, komplex állatok

Bolygónk élővilágát nagyon hosszú időn át a mikrobák jelentették, és csak az ediacara időszakban (635-538 millió éve) jelentek meg az első soksejtes, összetett élőlények. E korban azonban olyan létformák uralták világunkat, amelyeknek nincsenek mai, modern megfelelőik, és a legtöbbjükről jóformán azt se sejtjük, eszik-e vagy isszák őket.

Lehettek állatok, gombák, akár zuzmók is, mindössze annyi a bizonyosság, hogy mindezek a lények a tengerfenék mikrobaszőnyegeivel kapcsolatban voltak. Nem túl rég derült fény arra, hogy ezek a lények állatok voltak, de mára közvetlen leszármazottaik nem maradtak.

Csak az ediacara időszak legvégéről vannak olyan leletek, amelyek alapján valamiféle komplexebb létformákat lehet feltételezni. Igazi változást a kb. 535 millió éve lezajlott kambriumi robbanás hozott, amikor már felismerhetően olyan állatok sokasága jelent meg, melyeknek ma is élnek utódai. De milyen is volt ez az átmenet az ediacara és a kambrium között? A dél-kínai Csiangcsuan-bióta (angolos átírásban Jiangchuan) azonban pont e korszakból maradt fenn.

Az Oxfordi Egyetem vezette nemzetközi csoport e korszakot vizsgálta meg. Több mint 700 olyan leletet azonosítottak 554-539 millió évvel ezelőttről, amelyek ezen átmeneti korról árulkodnak. Azt mutatják, hogy az eddig csak a kambriumból ismert komplexitás már évmilliókkal előbb, az ediacara végén is jelen volt.

A Csiangcsuan-bióta élőlényei közt egyaránt voltak a kambriumból ismert típusok, és az ediacara időszakra jellemzők is, beleértve számtalan, eddig nem látott állatot. A kutatók legérdekesebb felfedezése volt az a lény, amely az újszájúak (Deuterostomia) ősi képviselőjeként a gerincesek, így az ember legrégebbi elődjei közé sorolható.

E csoporton belül a félgerinchúrosok közé sorolt, a tengericsillagok rokonának tekintett makkférgek egy képviselője is izgalmas lény volt. A vízedényrendszeresek (Ambulacraria) főtörzsébe tartozó állat egy vékony szárral rögzült a tengeraljzathoz, U alakú teste egyik végén egy pár csáppal rendelkezett – ezek segítették táplálékát megfogni. Hasonló állatokat eddig csak a kambriumból ismertek a szakemberek.

„Rendkívül izgalmas, hogy ezek a vízedényrendszeresek jelen voltak már az ediacara időszakban. Találtunk már olyan maradványokat, amelyek a tengeriuborkák és a tengericsillagok rokonai voltak, ezért továbbiakat is kerestünk. Az, hogy a Csiangcsuan-biótában már voltak vízedényrendszeresek, azt is jelenti, hogy gerinchúrosoknak, vagyis gerinccel rendelkező állatoknak is lenniük kellett” – magyarázta Dr. Frances Dunn, a kutatás résztvevője. Számos további érdekességet is azonosítottak, köztük kétoldali szimmetriát mutató állatokat, illetve a bordásmedúzák korai képviselőjének tartott lényeket is.

Számos állat olyan újszerű, de az ediacara, se a kambrium idején nem látott testrészekkel, ezek kombinációival rendelkezett, mint a csápok, szárak, a felszínhez tapadást biztosító korongok, vagy épp ki-be fordítható szájszervek, és más különös szervek. Ez az életközösség abszolút átmenetet jelentett az ediacara és a kambrium között, és arra a molekuláris adatokon nyugvó számításra is bizonyítékul szolgál, amely számos mai állat elődeit a kambriumi robbanásnál korábbra, az ediacara időszakba helyezte.

A Csiangcsuan-bióta ősmaradványainak érdekessége, hogy nem puszta lenyomatok maradtak fenn a kőzetekben, mint más, e kort képviselő helyszíneken, hanem széntartalmú, hártyaszerű rétegek. Ezek a későbbi, híres kambriumi lelőhely, a Burgess-pala sajátosságait tükrözik, és ennek köszönhetően finom anatómiai részletek is fennmaradhattak. Így ismerhettük meg az állatok száját, mozgáshoz használt szervét, vagy épp az emésztőrendszerét.

Ezek pedig azt sugallják, hogy a többi ediacara időszaki lelőhelyről nem azért hiányoznak ezek a komplex élőlények, mert nem léteztek, hanem egyszerűen a kövületté válás folyamata másutt nem kedvezett a fennmaradásuknak. Mivel az efféle szenes rétegű fosszíliák igen ritkák e korszakból, nagyon könnyen lehet, hogy egész egyszerűen másutt nem maradtak fenn.

A most vizsgált lelőhelyhez tartozó rétegek ismertek voltak, ám korábban csak algákat találtak bennük, állatokat nem. Közel tíz évi munka vezetett el ahhoz, hogy az algák mellett az állati maradványokra is rábukkantak.