A véltnél korábban kialakultak az első szárazföldi csúcsragadozók

A perm időszak közepén, nagyjából 270 millió évvel ezelőtt a szárazföldi ökoszisztémák fontos átalakuláson mentek keresztül. Ekkor jelentek meg és kezdtek uralkodóvá válni az emlősszerű hüllők, köztük a gorgonopszidák, amelyek a korai csúcsragadozók közé tartoztak. Egy nemrégiben közzé tett tanulmány új fajt mutatott be ebből a csoportból, amely átírja, amit eddig a szárazföldi ragadozók evolúciójáról gondoltunk.

A  Jirahgorgon ceto nevű állat kiváló állapotú koponyája került elő egy dél-afrikai lelőhelyen. A lelet rendkívül nagy felbontású, sérülésmentes vizsgálatát pedig szinkrotron tomográfiával, különösen nagy energiájú röntgensugarak segítségével végezték el.

Eddig a korábban ismert ősmaradványok alapján úgy tudtuk, a gorgonopszidák eleinte kisebb termetűek voltak, majd csak a perm időszak vége táján váltak nagyokká. A most azonosított, kb. 265 millió éve élt és 2019-ben megtalált állat a koponyája alapján akkora lehetett, mint egy mai oroszlán.

Ezzel mintegy ötmillió évvel korábbra helyezhető e csúcsragadozók nagy termetű változatainak kialakulása. A rendkívül nagy felbontású 3D modell segítségével igen részletes anatómiai leírás született az állatról, így pedig a gorgonopszidák családfájába is pontosabban lehetett beilleszteni.

270 millió éve a mai Dél-Afrika a Gondwana szuperkontinens része volt. Meleg volt, de nem sivatagi klíma, időszakos esők járták a tájat: a hosszabb aszályokat rövid idő alatt lezúduló jelentős csapadékú idők váltották. Ennek megfelelően időszakos vízfolyások, folyók tagolták a tájat, a folyók finom szemcséjű üledékei a nagy csapadékok idején áradásokkal rétegződtek egymásra. E rétegek közt maradtak fenn az ősmaradványok. A növényzet ligetes jellegű volt, főként a vízfolyásokat követő, foltokban megjelenő lehetett, különféle páfrányok, nyitvatermők nőttek itt. Ez adott lehetőséget a növényevők jelenlétére, amelyeket aztán a Jirahgorgon és rokonai zsákmányul is ejthettek.

A koponya egyedi jellemzői jellegzetesek: keskeny orr, kis szemüreg és halántéki nyílás, vagy épp a függőleges tarkói régió – ez a korai gorgonopszidák közt igazi ritkaság és a jóval későbbi ragadozóknál válik csak jellemzővé. Több metszőfoga és nagy, kissé fűrészes élű, pengeszerűen lapított szemfoga volt, a szemfog mögött hátrahajló további fogai, valamint a szájpadláson V alakban rendezett további fogak kaptak helyet – ehhez hasonlókkal néhány ma élő hüllő is rendelkezik.

Szintén sok mai hüllőhöz hasonlóan helyezkedtek el azok a fogai, amelyek az állkapocsban várakoztak arra, hogy az elődjük kiesését követően hadrendbe állhassanak. Ez azt jelenti, hogy a ragadozónak mindig voltak megfelelő fogai ahhoz, hogy zsákmányt ejtsen s táplálkozzon. Képes lehetett egyetlen harapással végezni a zsákmányával.

Az állatnak csak a szájpadlásán több mint 40 foga volt, ez igen ősi tulajdonság, ami az evolúció későbbi lépései során elveszett.

A Jirahgorgon legközelebbi rokonát is azonosították: Phorcya dubei – a kissé korábban talált gorgonopszida ugyanabból a régióból került elő. Mindkettőnek függőleges állású a nyakszirtje, ez pedig olyan vonás, amit csak a jóval későbbi, igen nagyra nőtt gorgonopszidáknál ismertünk eddig. A gorgonopszidák eddigi koponyaleleteit méretük alapján összehasonlítva a kutatók azt is felismerhették, hogy a nagy termet egymástól függetlenül, több alkalommal is kialakulhatott.