Cousteau kapitány nevét kapta a pókok félmilliárd éves őse

A csáprágósok közé elég sokféle ízeltlábú tartozik, a legismertebbek a pókok, az atkák, vagy a skorpiók. Ezekben az állatokban közös, hogy ahol a rovarok csápokat viselnek, nekik ott helyezkednek el a táplálkozásban szerepet betöltő csáprágóik. Rendkívül változatos csoportról van szó, amelyben több mint 120 ezer faj található, ezek igen nagy szerepet játszanak bolygónk életében, de még a mienkben is.

Elég a betegségeket terjesztő kullancsokra gondolni, vagy a mezőgazdaságban kártevőnek minősülő egyes atkákra. Bár a pókok sajnos még mindig nem közkedvelt állatok, de megérdemelnék: évente 400-800 millió tonna zsákmányt (95 százalékban rovart) fogyasztanak el, s hatalmas terhet vesznek le ezzel a vállunkról kártevőirtás terén.

Az atkákból mintegy 55-70 ezer faj él ma, pókból több mint 52 ezer, azonban például a szintén e csoportba tartozó patkósrákok mindössze 4 fajjal képviseltetik magukat. Ezek csak az ismert, a tudomány számára leírt fajok, valószínűleg még rengeteg várna felfedezésre, különösen az atkák csoportjában.

A Harvard Egyetem kutatója, Rudy Lerosey-Aubril hosszas munkanap végén vette a kezébe a nemrég kapott, kb. 500 millió éves ősmaradványt, amely a kambriumból maradt fenn, és Utah államban került elő. Első ránézésre a korabeli ízeltlábúak minden jellemzőjét mutatta – azonban valami furcsa volt rajta. A csápjai helyén egy karomszerű kinövést látott a szakember – jó néhány percig eltartott, mire rádöbbent, a szokatlan anatómia annak köszönhető, hogy nem rovart, hanem az eddigi legősibb csáprágóst tartja a kezében.

Az ősmaradvány két oldala, illetve alul a csáprágó

Forrás: Rudy Lerosey-Aubril

Az eddigi legrégebbi csáprágós ősmaradvány egy kb. 480 millió éves kövület, amely ordovíciumi kőzetrétegből került elő. A most felismert ősmaradvány ennél mintegy 20 millió évvel régebben élt, vagyis ennyivel korábbra tolja vissza ezen anatómiai jellemző megjelenését.

Az állatot, amely a korabeli tengerek lakója volt, Jacques-Yves Cousteau kapitányról, a legendás, sokakat inspiráló francia felfedezőről nevezték el: Megachelicerax cousteaui. 

A maradvány testhossza kissé több mint 8 cm, de hiányos, így az állat akár ennél is hosszabb lehetett. Az elsőre csápnak tűnő csáprágók feltűnően hosszúak, ám a végeiket ékesítő ollószerű képződménynél nincs szükség egyértelműbb bizonyítékra az állat hovatartozásáról. Egy mai kaszáspók szinte ugyanilyen – bár erősen miniatürizált és kifinomult – csáprágókat visel.

Egy pár milliméteres kaszáspók egészen mütyürke csáprágóin pont olyan ollócskák vannak, mint a kambriumi ősükén.

Forrás: Wikimedia Commons

Az ősi állaté még afféle elnagyolt prototípus volt, de feltehetően ugyanúgy, csipeszként használhatta: tápláléka darabkáit segíthette vele a szájába. Külön érdekesség, hogy a csáprágó hossza mintegy 1,5 centis volt.

Az ollós végű csáprágók – művészi rekonstrukción

Forrás: Harvard University /Masato Hattori

Az állat további testi jellemzőit mikroszkóp alatt végzett finom tisztító munkával tárta fel Lerosey-Aubril. Az ősi csáprágós egy nagy fejpajzsból és kilenc testi szegmensből felépülő testén különféle függelékek nőttek: a testen csupán a mai patkósrákokéhoz hasonló kopoltyúszerű kinövéseket viselt. Ezzel szemben a feji szegmensen a csáprágó pár mellett 5 további végtagpár nőtt, amelyeket az állat a táplálkozáshoz és a zsákmánya megragadásához használt. Később a csáprágósok evolúciója során ezek a végtagok specializálódtak, s ezekből alakult aztán ki a mai pókok tapogatólába és 4 pár járólába is.

Az ősi állat teljesen jól megmutatja a mai utódok anatómiai jellemzőit. Az ősmaradvány testi jegyei ráadásul több, egymással versengő elképzelést is egyesítenek, segítségükkel kiderült, hogy valamiben mindegyik elméletnek igaza volt.

A kambriumi robbanás idején, kb. 539 millió évvel ezelőtt hatalmas változások játszódtak le bolygónk tengereiben. Az addig jórészt egyszerűbb felépítésű állatokból egészen rövid idő alatt rendkívül sokféle testalkat és létforma jött létre. A Megachelicerax cousteaui átmenetet képvisel e korszak ízeltlábúi és a modern csáprágósok között, és segítségével bebizonyosodott, hogy a modern csáprágósok testi jellemzői már a kambriumi robbanás utóhatásaként kialakultak.

Ez azt jelzi, hogy a kambrium középső időszakára, amikor az evolúció sebessége igen magas volt, az óceánokat már olyan ízeltlábúak népesítették be, amelyek anatómiailag a modern utódaikhoz hasonlóan komplexek voltak

– tette hozzá Javier Ortega-Hernández, a kutatócsoport másik tagja.

Annak ellenére, hogy e korai szakosodás már félmilliárd éve bekövetkezett, a csáprágósok még jó ideig a háttérben meghúzódó csoportként éltek tovább, például a náluk egyszerűbb, mégis domináns trilobiták árnyékában. Később azonban igen sikeressé váltak a szárazföld benépesítése során. Hasonló evolúciós lépések más állatcsoportokban is ismert, ez pedig azt jelzi, hogy nemcsak az innováció, hanem az időzítés is a felemelkedés kulcsa.

Az ősmaradványt a mai Utah állam területén, a Wheeler-formáció kőzetrétegében feltárult rendkívüli lelőhely adta. Az itteni ősmaradványok hasonlóan kiváló állapotúak, mint a világhírű (és korban is közeli) Burgess-pala állatai. A kövületre egy amatőr gyűjtő, Lloyd Gunther bukkant rá 1981-ben, majd a Kansasi Egyetem múzeumának ajándékozta. Innen kapták meg a Harvard kutatói azt most vizsgálatra.