Ősi sziklarajzok mesélnek a rejtélyes tasman tigrisről

Úgy tudjuk a csontmaradványok alapján, hogy mind a tasman ördög, mind a tasman tigris már kb. 3000 éve kipusztult Ausztrália kontinentális területéről, s eztán csak Tasmaniában éltek tovább, hivatalos adatok szerint 1936-ig. A kontinentális régióból kipusztulásukat több okhoz kötik: a dingók érkezése 3500-5000 éve, az ember vadásztevékenysége, illetve az éghajlat átalakulása.

Nemrégiben azonban számos, eddig nem ismert őslakos sziklarajzot és festményt, valamint kulturális hagyományt vizsgáltak meg Arnhem Land területén, amelyek azt sugallják, ennél tovább jelen lehetett mindkét faj. A kutatásról a Griffith Egyetem számolt be.

Az újonnan ismertetett műalkotások némelyike kevesebb mint ezer éves, vagyis jóval fiatalabb, mint az eddig gondolt időpont a két faj eltűnésére az ausztrál kontinentális területről. Elképzelhető, hogy Észak-Ausztráliában mindkét faj tovább fennmaradhatott tehát, mint eddig tudtuk.

A sziklafestményeknél egy kaolin alapú fehér festékanyagot is használtak a hagyományos okkeren túl. E fehér festék viszont igen rövid életű, nem marad oly sokáig látható, mint a vörös okkerrel készült vonalak, rajzok. A fehérrel rajzolt állatok rajzstílusa is az utóbbi ezer évre jellemzőt tükrözi emellett.

A tasman tigrisek nagyobb területen életek, és kulturális jelentőségük is nagyobb volt, mint a tasman ördögöké. „A művészek, akik ez utóbbi képeket készítették, még láthattak élő tasman tigrist, és így ezek az állatok Arnhem Land területén tovább fennmaradhattak” – magyarázta a kutatást vezető Paul Taçon professzor. „Másik magyarázat lehet az, hogy e művészeket korábban készült alkotások inspirálták. Akárhogy is volt, mindmáig fontos részei az őslakos kultúrának a tasman tigrisek, néhány művész ma is készít róluk festményeket, kéregre, vászonra vagy papírra. Még neve is van az állatnak: djankerrk.”

Míg a kontinensen több mint 160 tasman tigris sziklafestmény ismert, az ördögöket csak 25 képen ábrázolták.

A kutatók most két helyszínen vizsgálták át a sziklafestményeket, két tasman ördög és húsz tasman tigris ábrázolást ellenőriztek. A fajok azonosítását konkrét anatómiai jegyek alapján végezték, az őslakosok segítségével. A tasman ördögök esetében például a nagy, kerek fej, az erős, zömök test, a bajusz, a rövid törzs és a farok felső részén látható szőr számított döntőnek.

A tasman tigrisek esetében hat szempontot vizsgáltak: a kutyaszerű testet, a hosszúkás fejformát, a hosszú, csíkos hátat, a rövid, kerek füleket, a hosszú farkat és az egyforma hosszúságú lábakat. Csak akkor igazolták, hogy egy rajzon tasman tigris van, ha ezek a jegyek legnagyobb részt megvoltak rajta.

A régió festményei közt néhányat az idők során felújítottak (újrafestettek) az őslakosok, ez is hangsúlyozza a kulturális jelentőségüket. A legendák szerint a tasman tigrisek a szivárványkígyó „kutyái” voltak és a sziklák közti tavacskáknál éltek.

Más legendák szerint veszélyesek, és a víz alá húzhatják az embert, megint mások szerint védelmezik az embert, amikor az az áradások idején át kell ússza a folyókat. Az állatfajt gyakran azonosították vízzel és úszással és egyes őslakos legendák arról is szólnak, hogy az ember együtt ment vadászni a tasman tigrisekkel.

„Ma már nem találkozhatunk velük, de a régi öregek még látták őket, és ezért is festették a sziklamenedékek falára – talán pont a nagy esők idején jelenhettek meg” – mesélte korábban egy őslakos, Big Bill Birriya-Birriya. A faj tehát nem valami kísértet a távoli múltból, hanem mindmáig a kultúra, az élet része. Lehet, hogy még alaposabb kutatásokkal további nyomokat, bizonyítékokat is elő lehet majd keríteni.