Színjátszólepke-ősmaradványt azonosítottak német kutatók

A lepkefosszíliák rendkívül ritkák, ezt könnyen megérthetjük, hisz ezek a repülő virágszirmokra hasonlító, légies, leheletvékony szárnyú lények igen törékenyek. Még a robusztus dinoszauruszoknak is csak egy egészen kis töredéke után maradnak kövületek, egy lepke esetében még nehezebb elképzelni olyan körülményeket, amelyek finom részleteket őrizhetnek meg belőle.

A Stuttgarti Állami Természettudományi Múzeum szakembere, Hossein Rajaei vezette nemzetközi kutatásban azonban pont egy ilyen kivételes állapotú lepkét sikerült azonosítani.

Az egykori lepke a dél-francia Céreste térségéből származó kövületét vizsgálva kiderült, hogy az a ma is élő színjátszólepkék (Apaturinae) ősi rokona volt. A lepke a kora oligocénban élt, és ez az első, egyértelműen a színjátszólepkéket képviselő ősmaradvány. A lepkefaj az Apaturoides monikae nevet kapta, és segítségével bepillanthatunk a lepkék evolúciójába.

A színjátszólepkeféléket ma 80 faj képviseli, amelyek világszerte előfordulnak, hazánkban a nagy színjátszólepke, a kis színjátszólepke és a magyar színjátszólepke él. Bár a modern lepkék a leginkább ismert rovarok közé tartoznak, a gyér fosszilis leletanyag miatt múltjukról kevesebb adatunk van.

Az ősmaradvány egykori tavi üledékben maradt fenn, rendkívül finoman rétegzett, palaszerű kőzetben, amelynek rétegei papírlapként zárták magukba a lepkét. Az ősmaradvány két oldala két ilyen, szendvicsszerű kőzetlapon látható.

A maradványt Herbert Lutz találta még 1979-ben, a fajt a feleségéről (Monika Lutz-Scholz) nevezték most el a kutatók, a hölgy 70. születésnapján. A lepke kimondottan nagy volt, szárnyfesztávolsága elérte a 9 centit. Az elülső szárny csúcsa lekerekített, széle nem hullámos, emellett kiválóan látszik a rokonságára jellemző szárnyerezet, és a szemfoltok is.

Ez utóbbiak sötétek, a közepükön fehér ponttal, és legalább az alsó szemfoltot világos gyűrűk is körbevették. A hátsó szárnyon három szemfolt volt: egy nagyobb felső, egy kisebb középső és egy ismét nagyobb alsó. Mindegyiknél ugyanaz a jellegzetes felépítés jelenik meg: kerek, sötét folt, benne világos pont, körülötte világos gyűrűk.

A szemfoltok mellett halvány, sávos mintázat is megfigyelhető. A szárnyak középső részén egy szélesebb szürkés sáv húzódott, valamint a tövük közelében elmosódott, sávos mintázat volt jelen. Ezek a minták valószínűleg finom kontrasztokat adtak a szárnyak alapszínéhez, amely a fosszília alapján talán barnás árnyalatú lehetett.

A mai színjátszólepkék nevükhöz híven színjátszók, vagyis attól függően, honnan nézzük őket, lehetnek barnásak vagy épp kékeslilák is. Sajnos – bár az ősmaradvány igazán kiváló állapotú – olyan finom, nanoméretű részletek nem maradtak fenn, amelyekből a pontos színére lehetne következtetni.

Céreste-en-Luberon környéke igen fontos, rendkívül gazdag lelőhely, egykori tavak rendszerében alakultak ki az innen származó ősmaradványok. Az állati és növényi fosszíliák igen finom részleteket tartalmaznak, emiatt is vált igazán különlegessé a helyszín és a leletegyüttes. Céreste régiója ma az UNESCO globális geopark-hálózatához tartozik és persze természetvédelmi terület is.