Tényleg jó ötlet megenni az inváziós fajokat?

Az inváziós fajok elleni küzdelem drága, nehéz feladat, azonban az őshonos élővilág megóvása érdekében valamit mégis szeretnénk tenni. Nem egy esetben felmerül, hogy a nemkívánatos vendég ehető, és érdemes lehet kiaknázni a jelenlétét: ezzel enyhíteni lehet a bajt, és még haszna is van.

Azonban a Doñana Biológiai Állomás kutatói vezette vizsgálatok arra jutottak, hogy nem feltétlenül jó ötlet az étlapra tenni az inváziós fajokat. Ez ugyanis elvezethet ahhoz, hogy érdekké válik a fennmaradásuk, a jelenlétük fenntartása, vagyis ellentétes hatású lesz az eredeti céllal. A kutatásról a PNAS folyóiratban számoltak be a szakemberek.

Az inváziós fajok elfogyasztása nem jelent megbízható megoldást a problémára, sőt, természetvédelmi kockázatokat rejt.

Sok inváziós faj esetében azzal kampányolnak „ha nem tudod legyőzni, fald fel” – a média számára különösen vonzó ez az elképzelés. Ilyen például a tűzhalak megjelenését kísérő ínyencség-kampány, amely az elmúlt évtizedben az USA keleti partjainál és a karibi térségben divattá vált. A szakemberek számára azonban hamar világossá vált: ez a módszer kontraproduktívvá válhat. Az étlapra kerülés arra azonban jó lehet, hogy az emberek figyelmét felhívja az inváziós fajokra.

Ilyenek a tűzhal mellett a nálunk is súlyos inváziós nutria, vagy a vörös mocsárrák, de Amerikában ilyen a ponty (sőt, a szintén pontyféle aranyhal), vagy a csendes-óceáni vörös királyrák (Paralithodes camtschaticus, lásd a nyitóképen), amelyet a Barents-tengerbe szándékosan telepítettek be néhány évtizede. A királyrákot a betelepítés után intenzíven halászni kezdték, kereskedelmi forgalomba került. Azonban, amikor az állománya csökkenni kezdett ahelyett, hogy örültek volna neki, korlátozásokat vezettek be azért, hogy a gazdasági haszonnal járó halászata „fenntarthatóbb” legyen… A kutatók hasonló eseményekre számítanak a Földközi-tengerben megjelent atlanti eredetű kék tarisznyarák (Callinectes sapidus) kapcsán is.

Az inváziós fajok fogyasztását gyakran mindenki számára előnyös módszerként mutatják be azon az alapon, hogy a faj fogyasztása gazdasági előnnyel jár, és egyúttal csökkenti a jelenléte negatív hatásait. Azonban a valóság ennél jóval bonyolultabb, és sok esetben, ha a probléma üzletté válik, hirtelen már kevésbé tűnik fontosnak a megoldása

– magyarázta a kutatást vezető Fran Oficialdegui.

A kereskedelmi hasznosítás és az inváziós fajok kezelése egymással ellentétes érdekeket rejtenek, és elég kevés olyan adat áll rendelkezésre, ami bizonyítaná az inváziós fajok fogyasztásának hatékonyságát. E módszer ösztönözheti arra az embereket, különösen azokat, akiknek a megélhetése függ az inváziós fajok kiaknázásából, hogy az irtásuk helyett a fenntartásuk, esetleges szaporításuk válik érdekké.

A kutatók hangsúlyozták, nincs mindenre érvényes módszer. Ha egy inváziós faj már gyakorlatilag kiirthatatlanná vált, akkor érdemes tényleg az étlapra emelni. Általánosságban azonban fontos volna, ha egy-egy inváziós faj esetében minden ökológiai hatást felmérve, hosszú távon, tudományos módszerekkel döntenének arról, mi a leginkább célravezető.