Elmarad a csúcsvirágzás, a klímaváltozás átírja a szakurát

A japán cseresznyevirágzás ikonikus látványa mögött egy finoman hangolt biológiai mechanizmus áll, amelyet a klímaváltozás egyre inkább kibillent az egyensúlyából. A szakura – különösen a legelterjedtebb jedói díszcseresznye (Cerasus ×yedoensis ‘Somei-yoshino’) – normál esetben a téli hideg hatására válik alkalmassá a tavaszi virágzásra.

A virágrügyeknek szükségük van egy bizonyos mennyiségű téli hidegre ahhoz, hogy a nyugalmi állapotuk véget érjen és tavasszal egyszerre nyíljanak ki. Ha ez a hideg nem elegendő, nemcsak elcsúszhat a virágzás ideje, de sokkal kevesebb virág nyílhat ki a szokásosnál. Mivel ez a folyamat számtalan mérsékelt égövi fára és cserjére, így a gyümölcseinkre is jellemző, évtizedek óta jól ismert a jelenségről van szó.

A jedói díszcseresznye adja a japán díszcseresznyék 70-80 százalékát, gyakorlatilag ezen alapul az országban a szakura élménye. Az International Journal of Biometeorology folyóiratban nemrégiben arról számolt be egy japán-amerikai kutatócsoport, hogy a melegedő telek igen rossz hatással vannak a jedói díszcseresznye virágzására, a fák nem kapják meg a szükséges hideget.

Az ország déli régióiban a fák máskor borulnak virágba, vagy épp alig-alig nyílnak, a bimbók anélkül lepotyognak, hogy kinyílhatnának. A helyzet egyelőre csak e területen érzékelhető, ám hamarosan az egész szigetországban, s a világ más pontjain is tapasztalni fogják.

Csúcsvirágzásnak az számít, amikor a díszcseresznye bimbóinak 80 százaléka egyszerre kinyílt. Ha ez elmarad, az olyan mértékű problémát jelent, mint az alpesi síterepeken a hó hiánya.

A Japán Meteorológiai Szolgálat 1953-tól fogva jegyzi az országban a cseresznyevirágzás dátumát, vagyis rendelkezésre áll egy hosszú távú, precíz adatbázis, amelyben felismerhetők a trendek. A kutatók ezeket az adatokat tíz helyszínről összegyűjtve az adott helyek meteorológiai adatsoraival együtt elemezték. Ezekből kiderült, hogy ahol egy bizonyos értéket nem ér el a téli hideg össz mennyisége, ott elmarad a várt virágzás, de az értéket meghaladó helyszíneken rendben lezajlik.

Jedói cseresznye, a legelterjedtebb díszcseresznye, amelynek virágzásán a szakura ünnepe alapul.

Forrás: Wikimedia Commons

Külön érdekesség az, hogy a virágzás ideje miként borult fel. A melegebb tavasz alapvetően azzal járna, hogy hamarabb nyílnak ki a fák, azonban a szigetország déli régióiban pont az ellenkezőjét tapasztalták: később kezdtek virágba borulni a cseresznyék.

A késés pedig akár több hetes is lehet, a legnagyobb eltérés 32 napos volt. Ez amiatt van, hogy a téli hideg hiányában a rügyek egyszerűen nem kapták meg a számukra szükséges hideget, és hiába volt langyos a tavasz, enélkül nem tudtak „felébredni” a téli nyugalmi időszakból.

A csúcsvirágzás is elmarad hideg nélkül. Ez azt jelenti, hogy sose lesz olyan állapotú a fa, hogy a bimbóinak 80 százaléka egyszerre nyílva igen látványos szépséget kölcsönözzön neki. Az elhúzódó, 6-19 napig tartó virágzás sokkal kevésbé látványos. A virágok száma is csökken a meleg telek hatására.

Normális esetben a virágrügyek 68-98 százaléka nyílik ki, ám a meleg tél következtében 0-53 százalékra eshet ez az arány. Míg a hűvös helyszíneken a virágrügyek 93 százaléka egyszerre, egy időben nyílt ki, a meleg helyszínen maximum 34 százalékig jutott csak a fa.

A probléma hosszabb távon nemcsak a virágzás ikonikus jelenségét, hanem a fák egészségét is meghatározza. A meleg telek után nemcsak az aktuális, de a rá következő év virágzása is gyérebb lesz, s a fák növekedése is gyengül. Ezzel fokozatosan egyre veszít a szakura a látványosságából, és a problémában érintett terület egyre északabbra húzódik.