Hamarosan túl meleg lesz a rizstermesztéshez fő termőhelyén

A rizs ma az emberiség fele számára az elfogyasztott élelem 20 százalékát adja (energiatartalom alapján), több mint egymilliárd ember munkájának, megélhetésének az alapját jelenti a rizs termesztése és kereskedelme. Őse a mai Indokína és a délkelet-ázsiai szigetvilág tocsogósan izzasztó, forró régiójában élt, és két alkalommal is háziasították.

Elterjedni igazán csak a jégkorszak utáni felmelegedés engedte, azóta azonban hatalmas civilizációs és kulturális jelentőséget szerzett, és a modern korunk pótolhatatlan élelmiszernövényévé vált. Egy amerikai kutatócsoport nemrégiben felmérte, milyen lehetőségei vannak még a rizsnek felmelegedő világunkban. A kutatásról a Communications Biology folyóiratban számoltak be.

Az elmúlt 9000 évben a termesztett rizs ritkán élt meg olyan helyen, ahol az évi középhőmérséklet elérte a 28 Celsius-fokot, vagy a nyári maximum hőmérséklet meghaladta a 33-at. 40 Celsius-fokos nyári maximum felett már egyáltalán nem képes megnőni a rizs.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a következő 50 évben a felmelegedés 5000-szer gyorsabbá válik, mint amilyennel a rizsnek és sok más növényfajnak valaha is meg kellett küzdenie evolúciós története során. Bár tudományos eszközökkel segíthetünk ezen, önmagában a rizs nem fog tudni megküzdeni a várható klímával. Új fajtákat kell kinemesíteni, gondosan megtervezett módon beavatkozva a rizs génkészletébe előállíthatunk olyan változatokat, amelyek elviselik az új klímát, de az átmenet nem lesz fájdalommentes.

Rengeteg ember, aki ma a rizsből él, elveszítheti megélhetését – főként Indonézia és Malajzia területén. Könnyen lehet, hogy nem azok fognak hozzáférni az újonnan kifejlesztett fajtákhoz, akik számára a rizs az egyetlen megélhetési lehetőség.

A rizst 7-9 ezer évvel ezelőtt háziasították a mai Kína középső részén, a Jangce völgyében, amikor a gyakori esők és a kellemesen meleg hőmérséklet már megteremtette a növényfaj életfeltételeit. E korszakban világszerte számos mezőgazdaságon alapuló civilizáció számára nyílt meg az út. A rizs jó 5000 éve elterjedt Ázsia belsőbb vidékeire, nyugati és északi irányba haladva és ez a terjeszkedése mintegy ezer évig tartott.

4200 éve aztán szárazzá és hűvösebbé vált az éghajlat egy időre – ez végzett például az akkád birodalommal vagy az egyiptomi óbirodalommal is, többek között. Kínában a hidegebb időhöz alkalmazkodó rizsfajtákat termesztettek ekkor, s ez a szelekció tette lehetővé, hogy a rizs elterjedjen Korea vagy Japán területén is.

Azonban míg a hűvösebb időt gyorsabb növekedéssel tudta ellensúlyozni a rizs, addig a hőséget képtelen: egyszerűen leáll a növény működése. A kutatók ezt ahhoz hasonlították, amit az ember is átélne költözéskor. Ha a sarkvidékre költözünk, a sötét, hideg telet tudjuk a házban tölteni, és aztán a 20 órás nyári napokat a szabadban kihasználni, amennyire csak lehet.

Ám ha forró égövbe költözünk, nem tehetjük meg, hogy egész nap kinn vagyunk a napon, mert hőgutát kapunk. Persze lehet beltéren kihúzni a nyarat, de a rizs számára a napfény az élet, és ezért nem teheti meg, hogy árnyékba vonul.

A számítások szerint rengeteg olyan helyről eltűnhet a rizs, ahol ma még megterem, így például Kína egy részén és Indiában is. India ma évi 150 millió tonna rizs termesztésével világelső – minden, ami ezt a képességet rontja, tömeges éhínséghez fog vezetni. Azonban még ha sikerül is megfelelő fajták vagy új termőterületek alkalmazásával a hőmérsékleti problémán túllépni, akkor is gyökeres átalakulással jár majd a folyamat.