A modern élet gyengítette az ember szaglását

Kínai kutatók genetikai vizsgálatok segítségével tárták fel az ember szaglásának evolúcióját, maláj őslakosokat vizsgálva. Arra jutottak, hogy szaglásunk az életmódunkkal és az étrendünkkel összefüggésben fejlődött ki, és épp ezért jelentősebb szerep hárult rá az alkalmazkodásban és az emberi evolúcióban. Ilyen időszak volt az, amikor a vadászó-gyűjtögető életmódunkat felváltotta a mezőgazdálkodás.

Bár a legtöbben úgy vélik, az ember ma nem igazán használja a szaglását, és romlott is ez az érzékszervünk amióta elkülönült fajunk az emberszabásúaktól. A kutatók azonban most arra jutottak, hogy a genetika, a környezet és az életmódunk-viselkedésünk együttesen határozták meg szaglásunkat.

A szaglás az egyik legősibb érzékszerv az állatvilágban, azonban, ahogy az ember eltávolodott a főemlősöktől evolúciója során, az egyes szagok felismeréséért felelős gének 60 százalékát el is veszítette. Sokan ez alapján úgy gondolják, hogy ma már kevésbé fontos az embernek a szaglás. A kutatók most arra voltak kíváncsiak, hogy voltaképp miként is alakult a szaglóreceptoraink genetikai evolúciója.

Korábbi felmérések arról meséltek, hogy az eltérő életmódot folytató (pl. mezőgazdálkodó vagy vadászó-gyűjtögető) embercsoportok nyelvükben más és más módon írják le az egyes szagokat. A vadászó-gyűjtögetők meglehetősen specifikus elnevezéseket használnak, míg mi valami ismerthez hasonlítjuk az egyes szagokat. Gondoljunk arra, amikor valamire az mondjuk, virágillatú.

Segítsd te is a National Geographic munkáját! A Google új, Preferred Sources funkciója lehetővé teszi, hogy a Google-fiókkal rendelkező felhasználók megjelöljék preferált, megbízható hírforrásaikat. Magazinunk számára nagy segítséget jelentene, ha minél többen a National Geographicot is ezek közé választanák.

Ha támogatnád munkánkat, jelentkezz be Google-fiókodba, majd az alábbi linkre kattintva jelöld meg a National Geographic oldalát preferált forrásként!

A Maláj-félszigeten élő Orang Asli (első emberek jelentésű kifejezés, a területen ősidők óta élő őslakosok sokszínű csoportja) csoportot vizsgálták. Ez a heterogén kisebbség három főbb részre oszlik: tradicionális vadászó-gyűjtögető, ősi, égetéses módszerekkel mezőgazdálkodó, illetve letelepedett mezőgazdálkodó. A kutatók mindhárom csoportból 50-50 fő génjeit elemezték, és vetették aztán össze azokat másutt élő emberekével.

A vadászó-gyűjtögető csoport tagjaiban szokatlanul jól fennmaradtak azok a gének, amelyek a szaglóreceptorainkat irányítják. Ez egészen ellentétes azzal, amit ma világszerte mérni lehet: legtöbbünk olyan szaglóreceptor-génekkel rendelkezik, amelyekben a mutációk sora használhatatlanná tette mára ezeket a receptorokat.

Úgy tűnik, hogy a vadászó-gyűjtögető csoport tagjaiban alig volt efféle káros mutáció. Egyes szaglóreceptoraik esetében ráadásul több olyan ősi génváltozatot mutattak ki e csoportban a kutatók, amelyek a mainál hatékonyabbá tehették az adott szagok felismerését.

Ennek az lehet az oka, hogy e csoport életmódjában nagyobb szükség van a jó szaglásra, ezért az evolúció megőrizte az értük felelős géneket.

Szintén e csoportban több olyan gént találtak, amelyek az esőerdőben élő ehető növények, érett gyümölcsök, gyógynövények illatát segítettek megérezni. Ezzel szemben a mezőgazdálkodó csoportok szaglóreceptor-génjeiben több változást is mértek. Ezek egy része feltehetően más testi működést, funkciót is irányíthat, például az anyagcserét.

Ez pedig a mezőgazdálkodással felvett új, szénhidrátokban gazdagabb étrendhez alkalmazkodást is jelentheti. A kutatóknak most először sikerült kapcsolatot találni a genetika, az életmód és az étrend között a szaglást irányító géneken keresztül.