99 millió éves szentjánosbogarat őriz ez a borostyán

Egy új tanulmányban egy 99 millió éves, borostyánban konzerválódott szentjánosbogarat vizsgálnak – számol be az IFLScience. A dinoszauruszok korából származó rovar maradványait Mianmar északi részén tárták fel, a térség bővelkedik a borostyánleletekben, olyannyira, hogy nem is ez az első, hasonló korú szentjánosbogár-kövület a régióban.

A mostani fosszília rendkívül jó állapotú, és arról árulkodik, hogy a biolumineszcenciájukról ismert bogarak már a középső kréta időszakban is léteztek. A példány a ma is létező Luciolinae alcsalád tagja volt.

Jüan Suaj-lung, a Hopeji Egyetem munkatársa és kollégái az egyedet egy új fajként írták le, amely a Cretoluciola birmana nevet kapta. A név egyszerre utal a kréta időszakra, a konkrét alcsaládra, valamint Mianmarra.

Apró részletek vallanak az ősi szentjánosbogarakról

A legizgalmasabb részlet, hogy a mindössze 6,6 milliméter hosszú bogár testében még mindig felismerhető egy két részből álló fénykibocsátó szerv nyoma. Ez arra utal, hogy az állat ugyanúgy biolumineszcens volt, mint modern rokonai.

A biolumineszcencia egy különleges kémiai folyamat eredménye. A reakció során oxigén lép kapcsolatba az úgynevezett luciferin molekulákkal, a folyamatot egy luciferáz nevű enzim gyorsítja fel. Az így felszabaduló energia fény formájában jelenik meg.

Segítsd te is a National Geographic munkáját! A Google új, Preferred Sources funkciója lehetővé teszi, hogy a Google-fiókkal rendelkező felhasználók megjelöljék preferált, megbízható hírforrásaikat. Magazinunk számára nagy segítséget jelentene, ha minél többen a National Geographicot is ezek közé választanák.

Ha támogatnád munkánkat, jelentkezz be Google-fiókodba, majd az alábbi linkre kattintva jelöld meg a National Geographic oldalát preferált forrásként!

A borostyán egy hím példányt őrzött meg. Nagy szemei és hosszú, karcsú csápjai miatt erősen emlékeztet a mai szentjánosbogarakra, ami arra utal, hogy ez a rovarcsoport már a dinoszauruszok idején is jelentős evolúciós változatosságot mutatott.

Ilyen lehetett a régió 99 millió éve

A szentjánosbogarak életciklusa rendkívül összetett környezetet igényel. Petéikhez nedves avar és vízforrások szükségesek, a lárvák különböző – vízi, félig vízi vagy szárazföldi – élőhelyeken fejlődhetnek, míg a kifejlett állatoknak növényzettel borított erdős területekre van szükségük a párkereséshez és fényjeleikkel folytatott kommunikációhoz.

Mindez arra utal, hogy a kréta kori Mianmar ökoszisztémája sokkal gazdagabb és összetettebb lehetett, mint azt korábban gondolták. Az ősi erdőkben nemcsak dinoszauruszok és primitív madarak éltek, hanem olyan apró, éjszaka fénylő rovarok is, amelyek látványa ma is ismerős lenne számunkra.