Száz év után írhatnak le új pingvinfajokat

Egy új, genetikai adatokon alapuló tanulmány alapján a szamárpingvin valójában nem egy, hanem négy különálló faj – számol be a IFLScience. Az eredmények alapjaiban írhatják át a pingvinek rendszertanát, hiszen a szakértők több mint egy évszázada egyetlen fajként tartották számon a szamárpingvint – sőt új pingvinfajt sem írtak le a 19. század vége óta. A mostani eredmények azt mutatják, hogy a három ismert alfajt érdemes lenne teljes fajrangra emelni, emellett pedig egy teljesen új pingvinvonalat is azonosítottak.

A szamárpingvinek az Antarktiszon és a környező szigeteken élnek, többek között Dél-Georgián és a Déli-Shetland-szigeteken. Különösen erős a helyhűségük: évről évre ugyanahhoz a fészkelőhelyhez térnek vissza. Ez a viselkedés idővel genetikai elszigetelődéshez vezethet, főként a különböző szigeteken élő populációk esetében.

Így vizsgálták a szamárpingvineket

Rauri Bowie, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) munkatársa és kollégái 64 példány genetikai állományát vizsgálták meg, az állatok tíz különböző költőkolóniához kötődtek. A kutatással gyakorlatilag lefedték a faj teljes elterjedési területét a Déli-óceán térségében.

Bowie szerint valószínűleg nincs még egy olyan pingvinfaj, amelynek rendszertanáról ennyit vitatkoztak volna. A szamárpingvin több fajra való felosztását már korábban is felvetették.

Segítsd te is a National Geographic munkáját! A Google új, Preferred Sources funkciója lehetővé teszi, hogy a Google-fiókkal rendelkező felhasználók megjelöljék preferált, megbízható hírforrásaikat. Magazinunk számára nagy segítséget jelentene, ha minél többen a National Geographicot is ezek közé választanák.

Ha támogatnád munkánkat, jelentkezz be Google-fiókodba, majd az alábbi linkre kattintva jelöld meg a National Geographic oldalát preferált forrásként!

A kutatók azt javasolják, hogy az eltérő környezethez való alkalmazkodás döntő szerepet játszott az új fajok kialakulásában. Az úgynevezett keleti szamárpingvinek például csapadékosabb, stabilabb hőmérsékletű szigeteken élnek, míg a déli szamárpingvinek hidegebb, sósabb vizekhez és a tengeri jég jelenlétéhez alkalmazkodtak.

Új fajokat írhatnak le

A szakértők úgy vélik, az eddig ismert alfajok közül hármat érdemes lenne önálló fajként kezelni:

• az északi szamárpingvint (Pygoscelis papua), amely a Falkland-szigeteken és a Martillo-szigeten él;
• a déli szamárpingvint (Pygoscelis ellsworthi), amely az Antarktiszi-félszigeten, valamint a Déli-Orkney- és Déli-Shetland-szigeteken fordul elő;
• valamint a keleti szamárpingvint (Pygoscelis taeniata), amely több szubantarktiszi szigeten, köztük a Crozet-, Marion- és Macquarie-szigeteken él.

A legnagyobb meglepetést azonban a Kerguelen-szigeteken élő populáció okozta. A kutatók szerint ezek a madarak nemcsak alfajként különülnek el, hanem teljesen önálló fajt képviselnek, amely a csapattól a Pygoscelis kerguelensis nevet kapta.

A genetikai különbségek mellett a szakértők morfológiai eltéréseket – például testméretben és csőrformában mutatkozó sajátosságokat – is azonosítottak.

A csapat úgy véli, hogy az eredmények természetvédelmi szempontból aggasztóak. A vizsgálat részeként klímamodelleket is elemeztek, amelyek azt mutatják, hogy 2050-re a jelenlegi élőhelyek nagy része alkalmatlanná válhat a pingvinek számára. A négy faj közül várhatóan csak az Antarktiszhoz kötődő déli szamárpingvin képes majd új területek felé terjeszkedni.