A malária határozta meg, hol élhetnek elődeink

Az emberek kapcsán egyre több olyan bizonyíték kerül elő, amely szerint nem egyetlen szülőhelye volt az emberiségnek, hanem számos, Afrika különféle pontjain élt csoportok keveredése határozta aztán meg fajunk evolúcióját. De vajon hol élhettek ezek a csoportok?

Egy új kutatásban, amelyet a Science Advances folyóiratban publikáltak, azt vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport, hogy vajon hol hagyta élni a malária elődeinket a Szaharától délre eső afrikai területeken. A kutatást a Londoni Természettudományi Múzeum ismertette.

Az ember különböző ősi populációi nemcsak egyetlen alkalmas környezetben tudtak megélni, hanem számos eltérő helyzethez alkalmazkodtak – egyre inkább ezt sugallják a leletek és a tudományos vizsgálatok. Fajunk, nagyon valószínű, hogy nem a klasszikus kelet-afrikai „bölcső” gyermeke csupán, hanem sokféle környezet formált minket azzá a rugalmas, intuitív és ügyes emberré, akik vagyunk.

A kutatók most azt vizsgálták meg, hogy 74-5 ezer évvel ezelőtt a súlyos lefolyású malária afrikai kórokozója, a Plasmodium falciparum hol is volt képes megélni, és ez mennyiben befolyásolta az ember lakhelyválasztását. Ez az időszak különösen fontos volt: az emberiség ekkor kezdett elterjedni a bolygón, de a mezőgazdálkodás még nem volt meghatározó.

A malária fajunk egyik legősibb fertőző betegsége, amely mindmáig igen súlyosan érint minket. A szúnyogok terjesztette betegség több kórokozóhoz köthető, ezek leginkább veszélyes, gyakran halálos változata a Plasmodium falciparum.

A kutatók azt elemezték, hogy a terjesztő szúnyogcsoportok (Anopheles-fajok) egy adott klímahelyzetben hol voltak képesek fennmaradni, majd ezeket az adatokat összevetették a modern kori járványtani információkkal is. Így született meg az a becslés, amelyből kiderült, hol is vethette meg a lábát a malária a szubszaharai Afrikában.

A munka ezzel még nem ért véget: a kutatók az ember ökológiai igényeit is bevonták a vizsgálatba, s készítettek ez alapján egy lehetséges elterjedési térképet az egyes időszakokra. A feladat az volt, hogy ezek alapján kiderüljön, mennyire volt befolyással az emberek lakhelyválasztására a fertőzésre alkalmas szúnyogok elterjedése.

Az összehasonlítás feltárta: minél alkalmasabb volt a malária terjedése szempontjából egy hely, annál kevésbé volt alkalmas az ember számára. Az ember ott tudott megélni, ahol a malária nem talált optimális feltételeket.

A régészeti leletek már korábban is sugallták, hogy elődeink igyekeztek pl. aromás növényekkel távol tartani a fekhelyeiktől a szúnyogokat. Azt is tudjuk, hogy a sarlósejtes vérszegénységet okozó gén is a malária elleni védelemként alakult ki legalább 25 ezer éve. Az utolsó interglaciális idejéből pedig hiányoztak a nagy afrikai folyók közelében az emberi települések, így gyanús volt, hogy elődeink kerülték a mocsaras, szúnyogokkal teli élőhelyeket.

A friss kutatás eredményei szerint az ember vagy erősen elkerülte a magas kockázatú területeket, vagy egyszerűen nem volt képes ott fennmaradni.

A kutatók szerint ezek a tényezők már korábban is befolyásolhatták, korlátozhatták az ember elterjedését. Úgy tűnik tehát, hogy a malária felszabdalta az emberiséget, szétszórta csoportjainkat a táj különböző pontjain. Nemcsak az éghajlat vagy a fizikai akadályok szóltak bele, hogy merre laktak elődeink, hanem a betegségek is.

Ezt a tényezőt korábban nem sorolták a jelentős befolyásúak közé. Azonban a ma már egyre jobb minőségben kinyerhető régi DNS minták hozzájárulnak ahhoz, hogy átértékeljük eddigi elképzeléseinket, és a betegségeket is beszámítsuk az evolúciónkat alakító dolgok közé.