A rövidebb munkaidő is segíthet az elhízás ellen

2026 májusában tartották meg Isztambulban a 33. Európai Elhízástudományi Kongresszust, amelyen egy ausztrál kutatócsoport mutatta be adatelemzésen alapuló eredményeit. A kutatók az OECD-országok csoportjában, 1990-2022 között mért adatokat vizsgálták át, a körülmények szokásosnál szélesebb körét elemezve.

A hasonló kutatások leginkább az étrend, a fizikai aktivitás és egyéni viselkedésbeli különbségek kérdéskörét szokták vizsgálni, amelyek persze rendkívül fontos felfedezéseket eredményeztek eddig is, ám voltak még nyitott kérdések. Épp ezért egyre több kutató fordult társadalmi és strukturális tényezők felé a vizsgálataival. Jól ismert, hogy az élelmiszer-környezet és az időhiány is kedvezőtlenül befolyásolja mind a táplálkozást, mind a mozgást, és az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a munkaidő hatásainak felmérése is.

Igen nagy eltérések vannak abban, hogy egy-egy OECD-országban mekkora a felnőttkori elhízás aránya. Az USA felnőtt lakosságának 41,99 százaléka elhízott, míg Japánban csak 5,54 százalékos az arányuk. Chile, Mexikó és Új-Zéland 30 százalék felett jár, de a nyugat- és észak-európai országokban 20 százalék alatt maradt az elhízott felnőttek aránya. Nagy Britannia 26,8 százalékkal ezek között kb. félúton helyezkedik el.

Az éves legalacsonyabb munkaidő terén Németország vezet 1340 órával, Norvégia és Belgium a második 1422 órával, majd Svédország következik (1436 óra) és Hollandia (1450 óra). Nagy Britannia is belefért a 10 legalacsonyabb munkaidejű ország közé 1505 órával. Ezzel szemben a legmagasabb 10 munkaórát felvonultató országok között voltak az élenjáró Kolumbia (2282 óra), Mexikó (2226 óra), Costa Rica (2149 óra), de e tömb tagja volt az USA is 1811 órával.

Hazánkban 2022-es adat szerint 31,7 százalék volt az elhízottak aránya és 1692 az éves munkaórák száma.

A kutatók évtizedes időszakokra és nemekre bontva is átvizsgálták az adatokat. Ebből derült fény arra, hogy 1 százalékos munkaidő csökkenéssel 0,16 százalékos elhízási arány csökkenés járt együtt, és a hatás erősebben jelentkezett a férfiak körében, mindhárom évtized idején, kis eltérésekkel. Az egy főre jutó GDP 1 százalékos növekedésével 0,11 százalékkal csökkenő elhízási arány járt együtt.

A munkaidő és az elhízás közti kapcsolat azonban igen komplex. A kutatók szerint feltehetően a hosszabb munkában töltött idő azt eredményezheti, hogy az ember csak kevésbé egészséges élelmiszerekre (készételek) tud időt fordítani, kevesebb ideje jut testmozgásra, s emellett magasabb stresszben él. A hatások társadalmanként és lakóhelyenként is eltérhetnek, de a nagyobb fokú urbanizáció, a magasabb GDP és a drágább élelmiszerek egyaránt csökkentették az elhízás arányát.

Ez azt is jelenti, hogy az elhízás leküzdésében nemcsak az egyénekre, egyéni tettekre kell koncentrálni, hanem számos ágazatnak együttesen vannak tennivalói. Az egészségesebb élelmiszer-környezet biztosításán túl még a várostervezés, a munkaidő kezelése is beleszól abba, hogy egy társadalomban milyen arányú lesz az elhízás. Az eredmények közt azért némi pozitív kapcsolatra is sikerült rábukkanni: 2000 után lassulni kezdett az elhízás növekedési üteme, ami valószínűleg a társadalmi intézkedésekkel és az egészségtudatosság növelésével függhet össze.