A magzatok is elkaphatják anyjuk ásítását

A magzatok sok mindent észlelnek az édesanyjukon keresztül a külvilágból, nemcsak az elfogyasztott ételeket-italokat, érintéseket, környezeti hatásokat, hanem olyasmiket is, amik az anyuka testében történnek. Jól tudjuk azt is, hogy a magzatok egy bizonyos fejlődést követően mozognak, ásítanak, sőt, csuklani is szoktak. Egy olasz kutatás nemrégiben azt vizsgálta meg, hogy vajon a magzat miként reagál arra, ha az anyuka ásít.

Az ásítás a fáradtság, álmosság, unalom jele, ezekre adott testi reakció, ráadásul nemcsak az emberre jellemző, hanem számtalan állatra is. Jól ismert, hogy olyan jelenség, amely társas környezetben „ragályos”, ha valaki egy másik embert ásítani lát – de gyakran elég csak olvasni is az ásításról – maga is ásítani fog .

Ennek az az oka, hogy egy csoport tevékenységének összehangolásában játszik szerepet az ásítás. A kutatók most 36 kismamát vizsgáltak meg. Videókat készítettek a kismamákról és ultrahang felvételeket a magzataikról, miközben a kismamák egy filmen más ásítását látták.

A felmérésből arra jutottak, hogy ha a kismama ásított, kis idővel követte a magzata is, és azok a magzatok, akiknek az anyukája többet ásítozott, maguk is többet ásítottak.

A videók háromféle felvételt mutattak: egy semleges természeti tájat, egy szájat kinyitó-becsukó emberekről készült felvételt, és egy valódi ásítást produkáló emberről készültet. Az anyukák legtöbbje természetesen az ásítós videót látva maga is ásított.

Azoknál, akik így ásítottak, a magzatok 78 százalékban maguk is ásítottak később. Az anyuka és a magzat ásítása közt átlag másfél perc telt el – ez nem sok, mivel születés után a babák, sőt a felnőttek is pár perces várakozási idővel követik csak a látott ásítást.

Az eltelt idő azt is jelzi a kutatók szerint, hogy itt nem valami véletlenszerű magzati ásítozásról van szó. A picinek valamilyen módon észlelnie kell az anyuka ásítását. Ez többféleképpen is történhet: érzékelheti az ásítással járó izommozgásokat és testi változásokat – például a rekeszizom, a hasfal mozgását, a légzés ritmusát, illetve a keringés változásait.

Emellett az anya hormonális és általános élettani állapotváltozásai a magzat szervezetére is hatással lehetnek. A magzati ásítás nem puszta reflex, hanem az anyukával összehangoltan kialakuló viselkedés. Ez akár a születés utáni anyuka-baba összehangolódás alapját is jelentheti. Úgy tűnik, a társas összehangolódás folyamata már az anyaméhen belül megkezdődik.