Nem csak felfelé vándorolnak a fák a felmelegedés miatt

A hosszabb távú megfigyelések lehetővé teszik, hogy észrevegyük a környezet átalakulását, így azt is, hogy milyen magasságig borítják be fák egy-egy hegység lejtőit.

Azt nagyjából már elfogadtuk, hogy a felmelegedés miatt a hegyek oldalán élő fák egyre nagyobb tengerszint feletti magasságokba kénytelenek költözni. Ez úgy zajlik, hogy a fák újulata csak ott képes túlélni, ahol kicsit hűvösebb az idő, a hegyekben ezt pedig a magasság növekedése jelenti. Az alacsonyabb fekvésű területeken kikelő magoncok elpusztulnak, ezzel pedig lassanként egyre magasabbra jut az erdő.
Van azonban egy másik, kevésbé ismert, ezzel ellentétes irányú folyamat is. Egy kínai vezetésű nemzetközi csoport azt mérte fel, miként változott az erdőhatár a magas hegységek környezetében 2000-2020 között. A kutatást az EOS földtudományi hírportál ismertette.
A vizsgálatok feltárták, hogy a fák 42 százalékban nagyobb magasságokba költöztek a klímaváltozás hatására, azonban 25 százalékuk lefelé vándorolt, az okok közt az erdőtüzeket és a tájhasználat változását nevezték meg a kutatók.
A kutatók egy néhány éve létrehozott térképi rendszerből végeztek vizsgálatokat. E kimondottan a változások megfigyelésére létrehozott térképeken a bolygónk hegyvidékeit legalább 250 méteres felbontásban láthatják a szakemberek.
A munkában most azokat a területeket vizsgálták át, ahol ennél is jobb, 30 méteres a térkép felbontása. Ezen pontosan követhető, hogy hol húzódik az erdőhatár a hegyekben – a kutatók azt vették figyelembe, ahol a fák magassága meghaladja a 3 métert.
A látható határvonal egy megfigyelési adat, azonban van egy elméleti határvonal is, ahol az éghajlati adottságok lehetővé tennék az erdők megtelepedését, de valami más ok miatt mégse borítják fák e területeket. A kutatók ki is számították, hol húzódhatna az elméleti határ.
A kutatók úgy vélik, ahol a megfigyelt és az elméleti határvonal közt kicsi a különbség, ott a klíma játszik ebben szerepet. Ahol azonban nagyobb az eltérés, ott emberi zavarás, például különféle okú erdőirtás állhat a háttérben.
Az elmélet be is igazolódott: ahol kevésbé volt jelen az ember, ott a fák gyorsabban költöztek nagyobb magasságokba. Bár így is lemaradtak a fák a klímaváltozáshoz képest (nem tudnak elég gyorsan felfelé menekülni), ahol az emberi tevékenység is közrejátszott, ott még nagyobb volt a lemaradásuk. Magyarul, az emberi tevékenység nemcsak a klímaváltozás tényében nehezíti meg a fák életét, hanem azt az esélyt is rontja, hogy a fák lassanként elmeneküljenek e hatás elől.
A változások negyedében azonban a fák nem felfelé, hanem lefelé terjeszkedtek. A kutatók mérései szerint ezen esetek 38 százaléka erdőtűzhöz volt köthető. Különösen Észak-Amerika nyugati részén és Alaszkában volt igen jelentős szerepe az erdőtűznek e változásban.
A kutatók hozzátették, a korábbi vizsgálatokból ez amiatt nem derülhetett ki, mert azokat jórészt európai környezetben végezték. Emiatt is fontos, hogy globálisan nézzük a változásokat, mert azok régiónként eltérhetnek.








































































































































































































