Emiatt lehet jobbkezes az emberek többsége

A jobbkezességünk régóta foglalkoztatja a kutatókat – vajon miért alakulhatott így? Mi állhat a háttérben, miért olyan sok a jobbkezes az emberek körében, miközben az állatvilágban ritka a jelentősebb különbség.

Az Oxfordi Egyetem vezette kutatásban nemrégiben új magyarázatot találtak az igen nagy mértékű emberi jobbkezességre. Az eredményeket a PLOS Biology folyóiratban tették közzé a szakemberek.

A kutatók arra jutottak, hogy az emberi evolúció két kulcslépése magyarázhatja: a két lábon járás és a nagy agy.

41 főemlősfaj összesen 2025 egyedének adatait elemezték a kutatók, azok evolúciós rokonsági fokát figyelembe véve végeztek modellszámításokat. A modellezésbe olyan adatokat vontak be, mint az eszközhasználat, az étrend, az élőhely, a testtömeg, a társas szerveződés foka, a mozgás és az agyméret.

Ezek a tényezők mind-mind szerepelnek a döntő mértékű emberi jobbkezességet magyarázó valamilyen elméletben, így a modellezéssel ezeket lehetett tesztelni. Ezek alapján azt is kezdik érteni a kutatók, hogy a kezesség mely tényezői közösek és ősiek, és melyek tartoznak kizárólag az emberhez.

A számítások közül az ember egészen addig kilógott, míg a tényezők közt meg nem vizsgálták az agyméretet, illetve a kar és a láb hossza közti különbséget. Ez utóbbi azt jelző anatómiai adat, hogy az adott élőlény vajon két lábon jár-e. Magyarul, amint figyelembe vették azt, hogy nagy az agyunk és két lábon közlekedünk, az ember már nem tűnt kivételnek, evolúciós anomáliának.

E tényezők ismerete alapján a kutatók az emberelőd fajoknál is meg tudták vizsgálni, hogy mennyire volt domináns köreikben a jobbkezesség. Arra jutottak, hogy a mai extém jobbkezes dominancia fokozatosan alakult ki, például az Australopithecusnál még csak kis mértékű lehetett a jobbkezesek többsége.

Ebben a ma élő emberszabású majmokhoz lehettek hasonlóak. Azután a Homo nemzetség megjelenésével (Homo ergaster, Homo erectus, stb.) egyre inkább nőtt a jobbkezesek aránya, mígnem elérte a modern emberét.

Egyetlen kivétel a "hobbit" csúfnévvel illetett Homo floresiensis volt: az indonéziai emberfaj esetében nem volt jelentős a jobbkezesek többsége. Ez a rokonunk kisebb agyú volt, és járásában a két lábon járás mellett a mászás is szerepet játszott, vagyis nem emelkedett teljes mértékben két lábra.

Az továbbra is kérdés, hogy vajon az emberi kultúráknak miféle szerepük volt abban, hogy stabilizálják a jobbkezességet, illetve egyáltalában minek köszönhető, hogy a balkezesség fenn tudott maradni. Az se világos még, hogy a hozzánk hasonlóan jelentősebb mértékű oldalpreferenciával élő állatok, mint egyes papagájok, vagy épp a kenguruk esetében milyen közös ok vezethetett el ehhez az állapothoz. A kutatók szerin lehet, hogy valamiféle evolúciós konvergencia állhat a háttérben.