Ma is él a barlangi oroszlán genetikai örökségének egy része

Egy új tanulmány alapján hiába halt ki a barlangi oroszlán mintegy 13 ezer éve, genetikai örökségének egy része még ma is megtalálható az oroszlánokban – számol be az IFLScience. David Stanton, a svédországi Paleogenetikai Központ munkatársa és kollégái példátlan részletességgel tárták fel a jégkorszak egyik legismertebb ragadozójának történetét.

A kutatók 12 barlangioroszlán-genomot elemeztek, a minták eurázsiai és észak-amerikai lelőhelyekről származtak, és egy nagyjából 100 ezer éves időszakot fedtek le. Az eredményeket 20 mai afrikai és dél-ázsiai oroszlán genetikai állományával vetették össze.

A DNS-t fogakból, csontokból és kivételes állapotban megőrződött szibériai maradványokból nyerték ki DNS-t. Különösen értékesnek bizonyult két, a permafrosztban konzerválódott, 32–34 ezer éves kölyök.

Így keveredtek egymással az oroszlánvonalak

A vizsgálatok alapján a barlangi és a modern oroszlánok közös őse a korai pleisztocén időszakban élhetett, több mint 1 millió évvel ezelőtt. A két vonal ezután külön fejlődött tovább, ám a kapcsolatuk nem szakadt meg teljesen. „Jó hasonlat lehet a farkasok és a prérifarkasok viszonya. Külön fajokról van szó, de képesek kereszteződni egymással” – mondta Stanton.

A genetikai adatok azt mutatják, hogy a két vonal története során többször is keveredett egymással. Ezek az időszakok jellemzően a klímaváltozásokhoz kapcsolódtak: a hidegebb periódusok során a barlangi oroszlánok délebbre húzódtak, és Közép-, illetve Délnyugat-Ázsiában találkozhattak a mai oroszlánok őseivel.

A szakértők szerint a géncsere mértéke nem volt jelentős, ám egyértelműen kimutatható. Becsléseik alapján a két faj genetikai állományának kevesebb mint 5 százaléka származik a másiktól.

Mi történt a barlangi oroszlánokkal?

A legfontosabb kapcsolat egy mára kihalt délnyugat-ázsiai oroszlánpopulációhoz köthető. Ez az állomány hordozhatta a legtöbb, a barlangi oroszlántól eredeztethető genetikai örökséget, ugyanakkor ez a populáció a vadászat következtében a 20. század elejére eltűnt. Stanton szerint szomorú, hogy ez a csoport szintén fajunk hatására veszett el.

A barlangi oroszlán a jégkorszak végének egyik csúcsragadozója volt. Kihalásához a felmelegedő éghajlat, az élőhelyek átalakulása, a zsákmányállatok fogyatkozása és az ember térnyerése egyaránt hozzájárulhatott. Bár maga a faj rég eltűnt, a mostani eredmények azt mutatják, hogy genetikai nyomai részben fennmaradtak.