Az evolúció furcsa kompromisszuma: miért ilyen kockázatos a szülés?

Az embernél a kisbabák születését különösen kockázatosnak ítéljük meg: a felegyenesedett járás és a nagy méretű agy kombinációja megnehezíti a szülőcsatornán áthaladást a baba számára. Ehhez is köthetően akár az anyukák, akár a kisbabák körében előfordulhat sérülés, halálozás.

Nem vagyunk azonban egyedül a problémával, amint azt a Bécsi Egyetem kutatása nemrégiben feltárta. A Biological Reviews folyóiratban közzé tett eredmények szerint egyes állatfajoknál a kockázat mértéke ugyanakkora, mint az orvosi ellátás nélkül élő természeti népeknél.

Kockázatok és komplikációk

Nicole Grunstra a tudományos szakirodalomban végzett elemzést, olyan korábbi kutatások anyagát vizsgálta át, amelyek az állatok körében tapasztalt szülési komplikációkról szóltak. Ezek közt háziállatok, mint például szarvasmarha vagy juh, illetve vadállatok, mint szarvas vagy fóka egyaránt szerepeltek. Arra volt kíváncsi, hogy vajon valóban kivételes-e az ember a szülési problémák, kockázatok terén.

Az adatok egyértelműek voltak: távolról sem csak emberi sajátosság a rizikós szülés.

A méhlepényes emlősök széles körében elterjedtek ezek a problémák (az erszényesek kicsinyei még a legnagyobb méretű kenguruk esetében is csak 2-3 centisek születéskor). Különös módon még a cetfélék esetében is előfordul, hogy elakad a születés folyamata közben a kicsi, holott ezeknek a vízi emlősöknek nincs csontos medencéjük. A szarvasok, őzek, antilopok körében a szülési komplikációk és az anyai halálozás ugyanolyan arányúak, mint az embernél (a természeti népekénél).

Azoknál az állatfajoknál, amelyek nagy méretű utódnak adnak életet, mint a majmok, a patások, vagy például az elefántok, még a komplikációk típusa is nagyon hasonló. A túltápláltságtól a magzat túl nagyra nőhet – ahogy az embernél, úgy a rágcsálóknál vagy a majmoknál is.

Előfordul, az emberhez hasonlóan az is, hogy nem megfelelőek a szüléskor a méh összehúzódásai például a sertés, egyes kutyafajták és a macskák esetében. Szinte minden állatnál rizikósabb az első szülés – ahogy az ember esetében is jól ismert ez.

Evolúciós magyarázat

Felmerül a kérdés: ha ennyire problémás a szülés, akkor miért nem változtak ezek az állatfajok úgy az evolúciójuk során, hogy eltűnjenek a kockázati tényezők? A magyarázat egyszerű: a kockázatos szüléshez vezető nagy méretű utód sok-sok előnnyel jár.

Egy nagyra nőtt, fejlett utód a születés után jobb esélyekkel indul a túlélésért folytatott harcban. Ez pedig igen szűk kereteket szab az optimális méretnek: ha túl pici az újszülött, könnyel elviheti valamilyen betegség, ha túl nagy, akkor pedig a születése során halhat meg.

Azok az állatok, amelyek sok kisebb méretű utódot hoznak a világra, mint például a sertés vagy a kutya, szintén szembesülhetnek szülési gondokkal. Előfordulhat, hogy a nem jó irányba forduló magzat eltorlaszolja a szülőcsatornát, de az is előfordul, hogy a kis termetűek közt van egy kicsit nagyobb, amelyik ugyanígy válhat akadállyá.

Az ember szülési komplikációi ugyanazt a biológiai mintázatot követik, amelyet más méhlepényes emlősöké is. Nálunk ugyan a két lábra állás és a nagy agy a komplikációk fő oka, más fajoknál más állhat a háttérben, de a következmények azonosak.