A csökkenő rovarlétszám veszélybe sodorja az egészségünket

A biológiai sokféleség nem valami úri huncutság, amit a sötétzöldek hajszolnak jódolgukban. Ez egy olyan érték, amelynek hasznát az emberiség közvetlenül is megérzi, és, amint az egy új kutatásból kiderült, a hiányát még annál inkább.

A Nature hasábjain közzé tettek szerint a sokszínű beporzó közösség anyagi hasznot és egészséges táplálékot biztosít. Ha kevesebb vad beporzó él körülöttünk, akkor az élelmiszerekből szerzett tápanyagok, vitaminok mennyisége, valamint a gazdálkodók bevételei is csökkennek. A kutatást a Bristoli Egyetem ismertette.

A szakemberek Nepálban végeztek felméréseket, tíz kis vidéki faluban, ahol a lakosság kistermelői gazdálkodásból él. Egy éven át mérték 776 fő szociális-gazdasági, egészségi, táplálkozását (azt, hogy miből szerzik be a napi élelmüket, vagyis mit esznek és az honnan kerül az asztalukra) s a konkrét tápláltsági állapotát.

Így a kutatók egy éven át fel tudták mérni az itt élők szegénységét, és azt, hogy jól vagy rosszul tápláltak-e. Ezen felül a vegetációs időszak során a térség rovarain található pollent is vizsgálták, valamint, természetesen, magukat a rovarokat. E munkával fel tudták térképezni azt, hogy miféle rovarok is járulnak hozzá konkrétan az élelmiszernövények termeléséhez.

Az eredmények az elsők a világon, amelyek a vizsgálatok alapján össze tudták kapcsolni a biodiverzitást és az emberi étrendet, azon keresztül az egészségi állapotot.

Az eredmények szerint a haszonnövények beporzását elsöprő többségben vadméhek, főként poszméhek, valamint zengőlegyek végezték, összességében e két csoport felelt a legnagyobb mértékben az emberek beporzóktól függő élelméért. Ha csak egyetlen rovarfajt vizsgáltak, akkor viszont a helyben élő indiai háziméh (Apis cerana) félig háziasított, a régióban őshonos faja volt a csúcstartó.

Ez a méhfaj egymagában az elfogyasztott A-vitamin 7, a B9-vitamin és a kalcium 5-5 százalékáért volt felelős. A legfontosabb beporzók mind a tíz faluban ugyanazok voltak.

A legtöbb kisgazdaságot üzemeltető ember jórészt helyben termelt élelmiszert fogyaszt világszerte. Ezért rájuk, az ő egészségükre van legnagyobb hatással a helyi biodiverzitás. A vizsgált falvakban az emberek élelmének (súlyban számolva) „mindössze” 18 százalékát adták a beporzók segítségével termelt növények. Azonban ezek adták a mikrotápanyagok igen jelentős részét, például az E-vitamin 78 százalékát.

A nagy fokú szegénység és az alultápláltság már most sajnálatosan nagy arányú volt a vizsgált lakosságban, különösen a gyerekek fejlődésén lehetett kimutatni a tápanyagok hiányát. A gyerekek több mint fele a korához képest növekedésében visszamaradt (túl sovány és túl alacsony) volt.

Az étkezési adatok alapján csak a lakosság töredéke jutott hozzá minden mikrotápanyaghoz a biológiailag kívánatos mennyiségben. Ez aztán gyakoribb fertőzésekhez, betegségekhez vezet, összekötve a szegénységet a rossz egészségi állapottal.

Jelenleg a világ lakosságának negyede szenved ezen okból a rejtett éhezéstől, vagyis a minőségi alultápláltságtól. A kutatócsoport tagjai egyetemi és civilszervezeti közreműködéssel már most elkezdték segíteni a gazdálkodókat gyakorlati módszerek ismertetésével.

Ezek révén megőrizhetik a biológiai sokféleséget, helyreállíthatják a beporzók sokféleségét és létszámát, így a saját bevételeiket és egészségüket is. A kutatók arról számoltak be, hogy már látják is, hogy ezeket elkezdték alkalmazni a helyi gazdálkodók. Nepál már egy beporzóbarát mezőgazdasági stratégiát is bevezetett a szakemberek segítségével.