Mi a tudományos magyarázat Roberto Carlos legendás szabadrúgásgóljára?

Roberto Carlos 1997-es gólja egészen emlékezetes, de pontosan milyen fizikai tényezők játszottak szerepet a legendás jelenet megszületésében. Focitudós című sorozatunk második része.

1997-et írtunk, az 1998-as FIFA-világbajnokságra készülődve Anglia, Brazília, Franciaország és Olaszország válogatottja a Tournoi de France nevű tornán mérte fel az erőviszonyokat. Június 3-án Franciaország Brazíliával nézett szembe, a 21. percben Roberto Carlos szabadrúgáshoz készülődve mintegy 35 méterre helyezte le a labdát Fabien Barthez kapujától
Hosszú nekifutás után a labda szinte hihetetlen pályát írt le a levegőben. A brazil balhátvéd futballtörténelmet írt, a végeredmény: minden idők egyik leglátványosabb és leghíresebb szabadrúgásgólja.
Az ív elképesztő volt, a hálóőr először mozdulni sem próbált, mert biztosra vette, hogy a lövés elkerüli a kaput. A labda azonban az utolsó pillanatban visszakanyarodott, és a hálóban kötött ki. A találatot azóta is sokan a fizikát meghazudtoló gólként emlegetik, a hasonlóan látványos gólokra azonban a tudomány képes magyarázatot adni – írja az IFLScience.
Focitudós a National Geographic oldalánA 2026-os labdarúgó-világbajnokság apropóján a National Geographic online felületén sorozatban mutatjuk be a világ legnépszerűbb sportjának tudományos érdekességeit. A Focitudós cikkei ezen a linken érhetők el.
Mi volt a titka Roberto Carlos lövésének?
A labda látványos kanyarodásának hátterében elsősorban az úgynevezett Magnus-hatás áll – melynek névadója Heinrich Gustav Magnus német fizikus. A folyadékmechanikai effektus a futballpályán akkor jön létre, amikor a labda egyszerre halad előre és forog, utóbbi miatt ilyenkor egyik oldalán gyorsabban áramlik a levegő, mint a másikon.
A gyorsabban mozgó levegő alacsonyabb nyomást eredményez, így nyomáskülönbség alakul ki a labda két oldala között. Ez oldalirányú erőt hoz létre, amely eltéríti a röppályát. Ennek köszönhető, hogy egy látszólag kapu mellé tartó lövés végül a kapufán belülre kanyarodik.
A hasonló bombagólokhoz azonban egyéb jelenségek is hozzájárulnak. Egyes kutatók úgy vélik, legalább ilyen fontos a labda mögött kialakuló turbulens légörvények hatása.
A mozgásban lévő labdák többsége mögött turbulens örvényrendszer alakul ki
– magyarázta Lou Bloomfield, a Virginiai Egyetem fizikusa. A szakember szerint a forgó labda magával húzza a körülötte lévő levegőt, és az örvényeket egyik oldalra tereli. A levegő erre ellenkező irányú erővel reagál, ami szintén hozzájárul a labda kanyarodásához.
A két hatás ugyanabba az irányba téríti el a labdát, ezért a gyakorlatban nehéz megállapítani, pontosan melyik milyen mértékben felelős a látványos röppályáért. Abban azonban egyetértenek a kutatók, hogy a forgás kulcsfontosságú.
Nem csupán a focira jellemző
A jelenség nemcsak a futballban figyelhető meg. A tenisz- és röplabdázók rendszeresen alkalmaznak pörgetett ütéseket, hogy a labda a vártnál gyorsabban essen lefelé. A golfban a labdák jellegzetes bemélyedései segítik a levegő áramlását, így a megfelelően megpörgetett játékszer jóval nagyobb távolságra repülhetnek. A baseballdobók szintén kihasználják a forgás okozta eltérülést, hogy megtévesszék az ütőjátékosokat.
A futballban viszonylag ritkán láthatunk olyan látványos lövéseket, mint Roberto Carlos híres szabadrúgása, éppen ezért maradnak emlékezetesek. A pályán ilyenkor nem a fizika dacol a valósággal – éppen ellenkezőleg: a játékosok a légáramlás törvényeit használják ki mesteri pontossággal.








































































































































































































