Megfejtették, miként hoz döntéseket az agy nélkül a nyálkagomba

Hogyan képes „döntéseket” hozni egy élőlény, amelynek nincs agya, idegrendszere, sőt még szervei sem? Egy új, a Physarum polycephalum nevű nyálkagombafaj vizsgálatán alapuló tanulmány alapján a választ a fizika törvényeinél kell keresni – számol be a ScienceAlert.

A nyálkagombák megnevezése kissé megtévesztő, hiszen nem igazán hasonlítanak a gombákra, sőt több, az élővilágban egészen egyedinek számító vonással bírnak. Egyik érdekességük, hogy képesek útvesztőket „megoldani”, megtalálni a legrövidebb útvonalat a táplálékhoz, sőt bizonyos értelemben még emlékezni is korábbi útvonalaikra.

A kutatók régóta próbálják megérteni, hogyan képes minderre egy idegsejtek nélküli szervezet. Most úgy tűnik, hogy a kulcs nem egy központi irányító rendszer, hanem az élőlényben áramló folyadékok és az ismétlődő összehúzódások kombinációja.

Így vizsgálták a nyálkagomba különleges képességét

A Physarum polycephalum életének jelentős részét egyetlen óriási sejtként tölti, amely számtalan sejtmagot tartalmaz. Lisa Schick, a Müncheni Műszaki Egyetem munkatársa és kollégái különleges kísérletet terveztek a faj számára.

Mivel a nyálkagomba kifejezetten kerüli a kék fényt, a szakértők kék fénysugarakból alakítottak ki számára egyfajta „börtönt”. A fény nélküli területek különböző geometriai alakzatokat – például háromszögeket, négyzeteket vagy hatszögeket – formáztak, ezekben éhező nyálkagombákat helyeztek el.

Az élőlény először minden irányba apró nyúlványokat bocsátott ki, mintha tapogatózna. A legtöbb próbálkozást hamar feladta, végül azonban szinte mindig ugyanazon a helyen tört ki a csapdából: az alakzat leghosszabb tengelyének közelében.

Miként képes tapogatózni a nyálkagomba?

A jelenség elsőre furcsának hathat, hiszen nem a leghosszabb útvonal tűnik a legkézenfekvőbb menekülési iránynak. A kutatók szerint azonban éppen ez a kulcs.

A nyálkagomba testében folyamatosan hullámszerű összehúzódások futnak végig, amelyek a sejtplazmát mozgatják. A hosszabb útvonal lehetővé teszi, hogy ezek az úgynevezett perisztaltikus hullámok nagyobb nyomást építsenek fel, így a szervezet hatékonyabban tudja előretolni saját tömegét.

Schickék szerint a nyálkagomba végső soron nem tudatos döntést hoz, ehelyett a környezet formálja benne azt az összehúzódási mintázatot, amely a leghatékonyabb anyagszállítást biztosítja. Mindez a menekülés látszatát kelti.

Az eredmények arra utalnak, hogy az alkalmazkodó viselkedéshez nem feltétlenül van szükség agyra vagy idegrendszerre. Bizonyos esetekben elegendő lehet, hogy egy élőlény testében a fizikai folyamatok megfelelő módon szerveződjenek.