Nem bambulnak: felismerik az emberek arcát a szarvasmarhák

„Bámul, mint borjú az új kapura” – tartja a mondás, amely valószínűleg azon a megfigyelésen alapulva jöhetett létre, hogy a szarvasmarhák a környezetük újdonságait felismerték, de emberi szemmel valószínűleg értetlenül bámulták. Ez teljesen természetes: ha valami szokatlan, ismeretlen dolgot látunk, mi magunk is hosszabban figyeljük, ám a mi esetünkben nem társul lekicsinylő kifejezés hozzá.

Az állatokat rendre alábecsültük kognitív képességeikben, azonban sorra derül ki róluk, hogy nagyon távol állnak attól a képtől, amellyel őket a múltban leírtuk. Nemrégiben egy tehén eszközhasználatát tárták fel, most pedig egy kutatócsoport azt igazolta, hogy az emberek arcát is képes megkülönböztetni a szarvasmarha.

Egy francia kutatócsoport vizsgálta meg 32 példány reakcióit. Az állatok egy kutatóintézeti telepen éltek, napi kapcsolatban az őket gondozó, velük bánó emberekkel, akiket jól ismertek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy csupán az arcukról megismerik-e a szarvasmarhák az egyébként ismert személyeket.

Ehhez nyolc férfiról készítettek felvételeket – négy, a bocik által jól ismert gondozó volt, négy pedig teljesen idegen személy. Azért csak férfiakat választottak, hogy a szarvasmarhák nehogy a nemek közti különbségeket vegyék figyelembe. A videófelvételeken az egyes arcokon túl minden azonos volt (világítás, ruházat, arckifejezés, hangerő), mindegyikük ugyanazt a két mondatot mondta el franciául.

Az első vizsgálatban egy külön karámba vezették a példányokat, ahol két kivetítőn két arcot láthattak. A kutatók azt mérték, melyik arcot meddig nézi az állat – ezt vizuális preferenciatesztnek nevezik, és arra használják, hogy kiderüljön, az állat képes-e kétféle dolgot megkülönböztetni. A szarvasmarhák a tesztben egyértelműen hosszabb ideig figyelték az idegen arcokat – mondhatni, bámultak rájuk, mint borjú az új kapura. Ez pedig azt jelenti, hogy tényleg meg tudják különböztetni az idegeneket és az ismerősöket egymástól.

Elsőre szokatlannak tűnhet, hogy miért az idegeneket figyelték tovább. A kutatók szerint azonban ez teljesen logikus: az új, ismeretlen inger több figyelmet igényel – lásd, a mondásban szereplő új kapu. Hasonló jelenséget kutyáknál is megfigyeltek korábban. Mivel az idegen ember potenciális veszélyforrás vagy legalábbis bizonytalan tényező lehet, ezért az állat hosszabban figyeli.

A kísérletek második fázisában nemcsak az arcokat látták, hanem a hangfelvételeket is hallhatták az állatok. A dolog ebben azért kissé trükkös volt: egyes esetekben a látott személy hangját játszották le, más esetekben viszont nem egyezett az arc és a hang.

A szarvasmarhák azonban – a kutatók szerint – itt is bizonyították felismerő képességüket: hosszabban nézték azokat az ismerős arcokat, amelyeknek a hangja valóban az archoz tartozó volt. A kutatók véleménye szerint ez azt igazolja, ezek az állatok nemcsak az arcokat, hanem az illetők hangját is megismerik és az arccal össze tudják kapcsolni.