Kiderült, miért volt rövid a Tyrannosaurus karja

Ha máshonnan nem, a mémekből mindenki előtt világos, hogy a T. rexnek igencsak rövidke karja volt. Ezt a viccesnek tűnő evolúciós rejtélyt már sokan és hosszú ideje igyekeznek megmagyarázni, most egy angol kutatócsoport, amelyben a Cambridge-i Egyetem  és a University College London szakemberei vettek részt. A kutatási eredményeket a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban tették közzé. Ezek szerint a hatalmas és erőteljes fej, valamint erős állkapocs kialakulása vezetett el a karok elcsökevényesedéséhez.

A theropodák rendkívül sikeres és világszerte elterjedt dinoszauruszok voltak, illetve a madarak formájában még ma is azok. Sok theropoda dinó ragadozó volt, ezek számos különböző csoportjában is elcsökevényesedtek a karok – ezért feltételezhetően konvergens evolúció vezetett ehhez a fura külsőhöz. Azok a csoportok, amelyek kicsiny karokkal rendelkeznek, nagy fejű és igen nagy termetű állatokból álltak.

A kutatók most 61 theropoda dinoszauruszfajt vizsgáltak meg, és precízen kiszámították a koponya és a karok hosszúságának arányait, amelyből egy index számot is készítettek. Hasonló mérésekkel a koponya robusztus voltát is meghatározták, s ebből is született egy index szám. Ezt a két indexet azután az egyes fajoknál egyszerű volt összehasonlítani és vizsgálni. Az összehasonlító vizsgálatokat statisztikai módszerekkel végezték, illetve az egyes fajok rokoni szálait is beszámították az elemzésbe.

Ebből azután kiderült, hogy a theropodák karjának rövidsége szorosan összefügg a koponya robusztus, erős voltával, ám nem volt összekapcsolható azzal, hogy az állat teste is nagyra nőtt. Magyarul, nem az történt, hogy az állat egyre nagyobbá vált, s közben a karjai lemaradtak. A kutatók szerint a változás hátterében a hatalmas termetű növényevő dinoszauruszok, pl. szauropodák megjelenése állhat. Ezeket – még a kölyök vagy legyengült egyedeket is – sokkal hatékonyabban lehetett elejteni erős harapásokkal, mint a karmokkal.

Ahogy a koponya egyre robusztusabb lett, a harapás ereje nőtt, és a zsákmányszerzés fő eszközévé az állkapocs vált, a karokra egyre kevésbé volt szükség a vadászat során. Az evolúció pedig nem fog energiát fektetni abba a szervbe, amelynek már nincs gyakorlati haszna, így a karok egyre zsugorodtak.

Azt is mondhatjuk, hogy az izmos nyak, a fej, az elképesztő erős állkapocs vette át a karok korábbi szerepét.

Egy 30 méteres szauropodát puszta karmokkal nem lehetett elejteni és elvonszolni, addig ha megfelelően érzékeny ponton átharapta a ragadozó, majd nem engedett a harapásából, jóval egyszerűbben jutott táplálékhoz. Valószínűleg többször ismételve támadta a kiszemelt zsákmányát, nyakra vagy más érzékeny helyre harapva. A kutatók szerint minden bizonnyal előbb a fej kezdett erősödni, majd csak akkor csökevényesedtek el a karok, amikor már a harapásával szerezte zsákmányát a ragadozó.

Ilyen módon vadászhattak a 6-8 tonnás giganotoszauruszok is, amelyek a leghatalmasabb szauropodák, a 30-40 tonnás titanoszauruszok kor- és lakótársai voltak. Egy giganotoszaurusz háta egy emeleti erkélyig felérhetett, így termete valóban gigantikus volt. Ám még ezek a hatalmas és erős ragadozók is eltörpültek zsákmányaik mellett, és csak a titanoszaurusz kicsinyeit lehettek képesek elejteni.

A koponya és a harapás erejét mérő vizsgálatok „győztese” a T. rex, a második helyezett az argentin Tyrannotitan, amely 30 millió évvel előbb élt, mint észak-amerikai rokona. A kutatók szerint a ragadozók és zsákmányaik közti evolúciós fegyverkezési verseny eredménye lett a nagy, erős fej, az elcsökevényesedő karok és az ezzel járó új vadászati stratégia.

Nem minden theropoda nőtt hatalmasra, ez nem volt feltétele se a rövid karnak, se a csúcsragadozói életmódnak. Például a 70 millió éve élt madagaszkári Majungasaurus alig egy tonnát nyomott, nem volt sokkal magasabb az embernél, ám a karjai és mancsai szinte észrevehetetlenül aprók voltak, mégis lakhelye csúcsragadozójaként élt.

Azt is észrevették a kutatók, hogy a karok rövidülése rokonságtól függően eltérő módon zajlott. Más csontok és más arányban váltak kisebbekké az említett Majungasaurus és egyéb csoportok, például a jól ismert Tyrannosaurus-félék körében. A dél-amerikai Abelisaurus-féléknél főként a kéz és az ujjak zsugorodtak korán, míg a Carcharodontosaurus-féle csoportban inkább az alkar rövidült meg először.

A Tyrannosaurus-féléknél viszont az egész kar arányosan ment össze. A kutatók szerint talán a fejlődésük eltérő szakaszában léphettek fel a rövidülést kiváltó hatások, az állatok embriókorában, a végtagok növekedését szabályozó gének valamelyikének működési változásain keresztül.