Bizarr ötlet született az olajszennyeződés eltakarítására

Több mint 15 éve történt a világ egyik legsúlyosabb olajszennyezése a Mexikói-öbölben, a Deepwater Horizon fúrószigetnél. A katasztrófa során mintegy 750 millió liter nyersolaj ömlött a tengerbe, elképesztő mértékű ökológiai károkat okozva. Nem ez az első hasonló léptékű olajkatasztrófa, és amíg folytatódik a kitermelés, addig jó eséllyel nem is az utolsó.

Épp ezért célszerű felkészülni a következőre, leginkább arra, hogy minél hatékonyabban eltávolítsák a felszínről az olajat. Az EOS földtudományi hírportál egy olyan elképzelést mutatott be, amelyhez egy másik, szerencsére jóval kisebb katasztrófa adta az ötletet.

2003-ban egy villámcsapás következtében kigyulladt egy whiskyraktár az USA Kentucky államában, és több millió liter bourbon vált a tűz martalékává. Az eset érdekessége azonban az, hogy egy, a raktárépületek közelében lévő víztározóba terelték a hordókból kifolyt, lángoló italt, ahonnan az nem tudott tovább terjedve más épületeket is felgyújtani.

Azonban a tófelszínen úszó alkohol olyan hatalmas erejű lángokkal égett, hogy a feláramló forró levegőben tűztornádó is kialakult. Ez a különös helyzet adta az ötletet a tűzvészek kutatásával foglalkozó Dr. Michael Gollnernek és kollégáiknak.

Felmerült: vajon lehet-e hasonlót szándékosan is létrehozni, az olajszennyeződések eltávolításához? A kutatók nemrégiben kísérleteik alapján beszámoltak a válaszról a Fuel folyóiratban . Furcsán hangzik, de a vizsgálatok alapján az átlag tűzhöz képest a tűztornádókban kétszer magasabbra csaptak a lángok, 40 százalékkal gyorsabban égett el az éghető anyag, és szintén 40 százalékkal kevesebb volt a káros PM2,5 részecske-kibocsátása is a tűznek így.

Ez azt jelenti, hogy jóval hamarabb és kevesebb maradék szennyeződéssel el lehet takarítani így az olajszivárgásokat, olajkatasztrófákat. A gyorsaság pedig kulcsfontosságú: alig 24 óra alatt a nyersolaj vizet szív magába és elkezd lesüllyedni a víz mélyére, ahol azután hatalmas pusztítást végez a vízi élővilágban. Épp ezért eddig is használták a tüzet az efféle szennyeződések korlátozására, azonban megfelelő körülmények híján abból rengeteg korom és más részecske jut a légkörbe, valamint kátrány képződik és süllyed a tengerbe.

Gollner és kollégái egy texasi egyetemi kísérleti telephelyen végezték el a teszt égetéseket. Ezek során különféle szituációkban mérték, mi történik a tűzzel. E munka során egy 3 négyzetméteres, 1,2 méter mély tavacska felszínére 15, illetve 40 milliméter vastag olajréteget engedtek, amit aztán meggyújtottak.

A tavacskát a lángoló olajjal aztán 3, egyenként 5 méter magas mobil fallal fogták körbe úgy, hogy a falak közti hézagok szabályozták a légáramlást. Ez a szabadtéri kísérlet jóval nagyobb léptékű volt, mint az átlag, laboratóriumban zajlók.

Egyelőre nem világos, mitől lett sokkal kevesebb a tűz koromkibocsátása (ennek felméréséhez speciális berendezést építenek majd. Azonban így is sokkal könnyebb egy efféle kísérletben vizsgálni a lehetőségeket, mert egyelőre nincs kidolgozott módszer arra, hogy miként lehetne például a haditengerészet segítségével ilyen terelőfalakat vinni egy valódi olajkatasztrófa helyszínére.

Mindenképp tesztelni kell a módszert hullámzó vízfelületen is, és ez nem lesz olcsó. Azonban az, hogy 15 éve nem volt igazán nagy olajkatasztrófa, nem azt jelenti, hogy nem lesz szükség a katasztrófát mérsékelni képes módszerekre. Sajnos csak azt jelenti, hogy jelenleg kevesebben akarnak egy efféle kutatásra pénzt áldozni.