Magyarázatot találhattak a világszerte hallható búgásra

A világ számos pontján számolnak be az emberek furcsa, mély, zúgó háttérhangról, amelyet csak kevesen hallanak. A Hum (búgás) néven ismert jelenség évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat és az érintetteket, eredetére pedig a gyárak zajától kezdve egészen a földönkívüliekig számos magyarázat született. Egy új tanulmány most újabb elmélettel áll elő: a szakértők szerint a titok sok esetben nem a külvilágban, hanem a hallórendszerben rejlik – számol be a ScienceAlert.

A jelenség az 1970-es években került a figyelem középpontjába, amikor az angliai Bristol lakói egy körülbelül 50 hertzes, állandó zúgásra kezdtek panaszkodni. Azóta számtalan régióból érkeztek hasonló jelentések. Az érintettek általában folyamatos morajlásként, búgásként vagy morajlásként írják le a zajt, amelyet környezetük más tagjai rendszerint nem érzékelnek.

Népszerű elméleteket teszteltek

A Német Szédülés- és Egyensúlyzavar Központ (DSGZ) kutatói 28 olyan önkéntest vizsgáltak meg, akik rendszeresen hallották a mély hangokat. Két népszerű elképzelést teszteltek: az egyik szerint az érintettek rendkívül érzékenyek az alacsony frekvenciájú zajokra, a másik alapján saját fülük által keltett hangokat érzékelnek.

A vizsgálatok azonban nem mutattak ki különleges érzékenységet a résztvevők többségénél. A szakértők az otoakusztikus emissziókat is mérték – ezek a belső fülben található szőrsejtek működése során keletkező rendkívül halk hangok. A mérések itt sem tártak fel jelentős eltéréseket.

„Bár a vizsgált csoport kicsi volt, az eredmények arra utalnak, hogy a kivételesen jó alacsony frekvenciájú hallás nem magyarázza a legtöbb esetet” – mondta Markus Drexl, a DSGZ és a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem munkatársa.

Mi állhat a rejtélyes Hum hátterében?

A csapat szerint a Hum sok esetben valójában az alacsony frekvenciájú fülzúgás egy ritkán felismert formája lehet. A fülzúgást a legtöbben magas hangú sípolással vagy csengéssel azonosítják, ám ritkább esetekben mélyebb hangokként is jelentkezhet.

Drexl szerint eredményeik tükrében nem zárhatják ki a külső források szerepét, mégis úgy vélik, hogy az alacsony frekvenciájú hangészlelések hátterében gyakran egyéni fülzúgás áll. Mindez nem jelenti azt, hogy minden eset ugyanarra vezethető vissza. Vannak olyan alacsony frekvenciás hangok, amelyek fizikailag is jelen vannak a környezetben, még ha kevesen is hallják őket. A friss adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy sok érintettnél a jelenség belső eredetű lehet.

Ha ez valóban így van, az fontos gyakorlati következményekkel járhat: a búgást tapasztalók olyan kezelésekhez és megküzdési stratégiákhoz férhetnének hozzá, amelyeket már ma is alkalmaznak a fülzúgástól szenvedők esetében. A jelenség új értelmezése közelebb viheti a szakértőket és az érintetteket a búgás megértéséhez.