Lepkék őrizhetik a hosszú élet néhány titkát

A fajok élethossza elképesztő változatosságot mutat: míg a grönlandi cápa szíve évszázadokig doboghat, egyes atkák csupán néhány napig élnek. A lepkékről általánosságban elmondható, hogy kifejlett életük csak pár hétig tart, akadnak azonban aránylag egészen hosszú élettartamú képviselőik is. Egy új tanulmány ezen sokféleséget tárja fel, az eredmények pedig nemcsak a rovarok, hanem az emberek öregedésével kapcsolatban is tanulságul szolgálhatnak – számol be a ScienceAlert.

Jessica Foley, a Bristoli Egyetem munkatársa és kollégái a Heliconiini nevű törzs tíz fajára fókuszáltak, felmérve azok maximális élettartamát. A vizsgálathoz terepi kutatások és lepkeházak információit, valamint jelölésekből és visszafogásokból származó adatokat használtak fel. Az eredmények egészen meglepőek voltak: a legkisebb és a legnagyobb maximális élettartam között 25-szörös volt az eltérés.

A rekordot a Heliconius hewitsoni tartja, amelynek kifejlett egyedei akár 348 napig is élhetnek – összehasonlításképpen a közeli rokon Dione juno maximális élettartama mindössze 14 nap. A kutatók szerint ilyen mértékű eltérés rendkívül szokatlan ennyire közeli rokonságban álló fajok esetében.

Mi lehet a lepkék hosszú életének titka?

A hosszú élet egyik kulcsa az étrend lehet. A Heliconius-nemzetség fajainak különlegessége, hogy a kifejlett példányok aktívan eszik a pollent – a többi lepke legfeljebb mellékesen, a nektárfogyasztás során veszi fel a virágport. A pollen fehérjékben, aminosavakban és zsírokban gazdag táplálék, amely segítheti az immunrendszer működését és az energiaraktárak feltöltését.

A vizsgálatban szereplő virágporevő fajok átlagos maximális élettartama körülbelül 177 nap volt, míg a pollent nem fogyasztó rokonaik 58 napig éltek. A Heliconius-lepkék emellett alacsonyabb halandóságot és lassabb öregedési ütemet mutattak.

A történet azonban nem ilyen egyszerű. Amikor a szakértők megvonták a virágport a Heliconius hecale étrendjéből, egyedei még így is tovább éltek, mint egy másik nemzetséghez tartozó faj. Ez arra utal, hogy nem csupán a táplálkozás, hanem örökletes tényezők is szerepet játszanak a rendkívüli élettartamban.

További érdekesség, hogy a pollent alapból nem fogyasztó rovarok (Dione juno) számára a virágporevés nem járt jelentős előnyökkel. Ez arra utal, hogy a Heliconius-fajok különleges módon alkalmazkodtak a táplálék hasznosításához.

A kutatók szerint az eredmények segíthetnek feltárni, milyen genetikai és élettani mechanizmusok lassítják az öregedést. Bár a lepkék és az emberek között hatalmas az evolúciós különbség, az élőlények hosszú életének biológiai alapelvei gyakran meglepően hasonlóak.