Eddig példa nélküli részletességgel tárták fel egy távoli rádiógalaxis belső szerkezetét. Az eredmények új betekintést nyújtanak abba, hogyan formálódtak a legelső óriásgalaxisok és galaxishalmazok az univerzum korai időszakában. A kutatásban az ELTE munkatársai is részt vettek.
Az intézmény közleménye szerint a TGSS J1530+1049 elnevezésű objektum olyan messze található, hogy a belőle érkező sugárzás – beleértve a látható fényt és a rádiótartományba eső jeleket – több mint 12 milliárd évig utazott, mire elérte a Földet. A csillagászok számára ezek az extrém távoli objektumok kulcsfontosságúak, mert segítségükkel megérthető, hogyan kezdtek el kialakulni a galaxishalmazok és a legelső óriásgalaxisok a korai Univerzumban.
A szakértők a világ legérzékenyebb rádióinterferométerei közé tartozó Európai VLBI Hálózatot (EVN) és az angliai e-MERLIN rádiótávcső-rendszert használták, hogy rendkívül finom szögfelbontással figyelhessék meg a galaxis rádiósugárzását. A méréseket végző csoportot Gabányi Krisztina Éva csillagász irányította. Az eredményeket összevetették a James Webb űrtávcső (JWST) infravörös tartományban végzett megfigyeléseivel, amelyek a galaxis környezetében lévő ionizált gázt térképezték fel.
A nagy felbontású rádióképek azt mutatják, hogy a TGSS J1530+1049 viszonylag kicsi, körülbelül 17 ezer fényév átmérőjű rádiószerkezettel rendelkezik, vagyis a galaxis aktív magja kozmikus értelemben még fiatal. Érdekes módon a rádiósugárzó tartomány és a JWST-vel megfigyelt gázeloszlás közel hasonló, észak–déli irányban elnyúlt elhelyezkedésű, de ez utóbbi jóval nagyobb kiterjedésű, közel 75 ezer fényév méretű.
