450 millió éves lágyszövet nyomaira bukkantak

Egy új tanulmány alapján lágyszövetek maradványait sikerült azonosítani egy tengerililiom 450 millió éves kövületében – számol be az IFLScience. Ez mindössze a második ismert eset, amikor ilyen részleteket észleltek egy tengerililiom fosszíliájában, a kettő közül ráadásul ez az ősibb lelet. A kövület közvetlen bepillantást nyújt az ordovícium időszakának tengeri élővilágába, ez volt az a periódus, amikor az első korallzátonyok elkezdtek kialakulni.

A fosszíliát a kanadai Québec közelében találták, de jelentőségére csak akkor derült fény, amikor Lena Cole és David Wright, az Oklahomai Egyetem paleontológusai megvizsgálták a Montréali Paleontológiai és Evolúciós Múzeum gyűjteményében őrzött példányt. Az elemzés során a Dendrocrinus simcoensis nevű tengerililiom ambulakrális lábacskáinak megkövesedett maradványait észlelték.

Mik azok az ambulakrális lábacskák?

A tengerililiomok a tüskésbőrűek közé tartoznak, akárcsak a tengericsillagok. Bár nevük növényre utal, valójában állatok, amelyek a tengerfenékhez rögzülve vagy szabadon élve apró planktonikus élőlényekkel táplálkoznak.

Ambulakrális lábacskáik terelik a zsákmányt a szájukhoz, Wright szerint ezek olyanok számukra, mint az emlősöknek a fogak. „Szerkezetükből következtetni lehet arra, milyen környezetben éltek és hogyan táplálkoztak” – tette hozzá a kutató.

A lábacskák vizsgálata alapján ezek felépítése némiképp hasonló, mint a mai tengerililiomok esetében, igaz, mutatnak korábban nem látott sajátosságokat. Cole szerint az ősi faj anatómiája jelentősen elért a modern rokonokétól. „Ez új ismereteket nyújt arról, miként fejlődtek ezek az állatok, és hogyan változtak táplálkozási stratégiáik több százmillió év alatt” – emelte ki.

A lágyszövetek fosszilizációja rendkívül ritka, mert az állatok elhullása után ezek bomlanak le a leggyorsabban. Általában csak a csontok, fogak vagy mészvázas részek maradnak fenn, a lágy részek megőrződéséhez kivételes környezeti feltételekre van szükség.