Olaszországi tölgyek őrzik a pestis emlékét
A tudósok sok évszázados tölgyek korát vizsgálva váratlan kapcsolatot találtak Európa egyik legsötétebb időszakával.
Olasz kutatók az örökzöld, mediterrán elterjedésű magyaltölgy, illetve az egész Európában elterjedt, lombhullató kocsánytalan tölgy fáit vizsgálták meg Olaszország két régiójában. A vizsgálatok feltárták, hogy mindkét faj ugyanabban az időszakban kezdett jelentősebben terjeszkedni, az 1400-as évek elején. A PNAS folyóiratban közzé tett eredmények szerint ez annak köszönhető, hogy a fekete halál pestisjárványa (1347-től) után az emberi népesség összeomlott. A kisebb népesség pedig lehetőséget és helyet biztosított a fák szaporodásához.
A kutatók a toszkán Montecristo szigetén, illetve az olasz „csizma” orrán elhelyezkedő Aspromonte-hegységben mérték fel a tölgyek életkorát. Míg a sziget 100-500 méteres magasságban, a hegység 1000-1800 méteres magasságban biztosított élőhelyet a fáknak. 47 öreg fát vizsgáltak meg a két helyszínen. E fák törzse a koruk miatt gyakran üreges, korhadt belsejű, így a klasszikus évgyűrűvizsgálat esetükben nem használható.
Épp ezért a kutatók speciális eszközzel egészen kis mintákat vettek a fák belsejéből, olyan, gondosan megválasztott helyről, amelyről feltételezhető, hogy a fa legrégebbi faanyagát tartalmazhatja. Az üreges fáknál ez gyakran az üregből kihullott faanyag volt.
Ezeket a kis mintákat azután laboratóriumban grafittá alakítva (mintánként 1 milligramm) radiokarbonos kormeghatározással vizsgálták, mikor kezdődhetett e fák élete. A legidősebb fák mindkét helyszínen több mint 900 évesek voltak a kormeghatározás szerint. Azonban volt a koreloszlásukban egy igen érdekes csúcsidőszak.
Montecristo szigetén 1407–1486 között jelentkezett e szaporodási csúcs, Aspromonte hegyei közt pedig 1450-től, mintegy 200 éven át tartó, lassú de biztos növekedés jelentkezett. Az e hegységben élő fák közt volt egy negatív csúcsidőszak is, vagyis olyan, amikor alig nőttek új fák, ez az 1237–1310 közti jó hetven évet jelenti. Ebben az időszakban valószínűleg eléggé intenzív lehetett itt az emberi jelenlét, ami a hegység ligetes erdői esetében elsősorban legeltetést és fakivágást jelenthet.
A kutatók szerint a hirtelen megugró növekedés az 1400-as években annak köszönhető, hogy a fekete halál járványa és a 17. századig vissza-visszatérő pestis miatt jelentősen lecsökkent az emberi jelenlét. Hasonló jellegű erdőterjeszkedést egyébként Európa más régióiban is kimutattak már, ám akkor üledékminták pollenvizsgálatával.
A mostani, kormeghatározáson alapuló vizsgálattal konkrétan azt lehetett megmondani, hogy mikor kezdett több fa nőni az adott helyeken. Az eredmények pedig azt is jelentik, hogy e két helyszín legöregebb tölgyei abban az időszakban bújtak ki a földből, amikor a pestis pusztítása után az ember kevésbé befolyásolta az élővilágot.
Légköre lehet ennek a szuperföldnek
A mindössze 48 fényévre található kőzetbolygó csillaga lakható zónájában kering.
Az élet alkotóelemeit hordozta a házba csapódott meteorit
A meteorit 2024-ben talált el egy amerikai házat, az otthon tulajdonosa példaértékűek járt el.
A római beton újabb titkát tárták fel
A rendkívül ellenálló, öngyógyító anyag régóta foglalkoztatja a kutatókat.
Nem közti különbségek: régi tévhitet sikerült megcáfolni
Szinte mindenki hallotta már, hogy a nők sokkal jobban teljesítenek, amikor egyszerre több feladatra kell figyelni.
Milliárdokat fizettek egy T. rex csontvázáért, a kutatók nagyon nem örülnek
A Gus nevű Tyrannosaurus rexé a valaha értékesített legdrágább dinoszauruszcsontváz.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
