Hiába állítanánk meg az öregedést, mégsem élhetnénk örökké

Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány alapján létezik olyan természetes felső életkorbeli korlát, amely felett még az öregedéssel összefüggő betegségek megelőzése mellett sem élhetne az ember – számol be a ScienceAlert. Ennek oka, hogy sejtjeink DNS-ében folyamatosan halmozódnak fel a véletlenszerű mutációk, amelyek idővel elkerülhetetlenül rontják a szervezet működését.

Dmitrii Kriukov, a Szkolkovói Tudományos és Technológiai Intézet munkatársa és kollégái matematikai modellek segítségével vizsgálták, hogy a sejtekben kialakuló szomatikus mutációk milyen mértékben korlátozhatják az emberi élettartamot. A számítások alapján ha az öregedés minden más ismert folyamatát sikerülne kiküszöbölni, az emberek átlagosan 146–194 évig élhetnének. Vagyis az emberi élettartam nagyjából megduplázódhatna a jelenlegihez képest – halhatatlanság azonban így sem lenne elérhető.

Kriukov kihangsúlyozta: eredményeik gondosan elkészített matematikai becslésen, nem pedig kísérleti eredményen alapulnak. A szakértő szerint a becsült maximális élettartam rávilágít arra, hogy a szomatikus mutációk – bár önmagukban meglepően gyenge öregedési tényezők – más mechanizmusokkal együtt már döntő szerepet játszhatnak.

Apró hibák a DNS-ben

A sejtek minden osztódáskor apró hibákat halmozhatnak fel a DNS-ben. A szervezet ezeket többnyire kijavítja, a folyamat azonban nem tökéletes, ezért a mutációk évtizedek alatt fokozatosan felhalmozódnak. A legtöbb ártalmatlan, néhány viszont betegségek – például daganatok – kialakulásához is hozzájárulhat.

A kutatók szerint különösen a szív és az agy sejtjei jelentik a legnagyobb problémát. Míg a bőr vagy a máj sejtjei folyamatosan megújulnak, addig ezekben a létfontosságú szervekben sok sejt egész életünk során megmarad, így egyre több mutációt gyűjt össze.

A tanulmány egy régi tudományos vitát is érint. Régóta kérdés, hogy a DNS-mutációk önmagukban elegendők-e az öregedés magyarázatára, a válasz az új eredmények alapján pedig valószínűleg nem. Ha kizárólag ezek határoznák meg az élettartamot, az emberek jóval tovább élnének, mint ma, ez pedig arra utal, hogy az öregedés számos egymással kölcsönhatásban álló biológiai folyamat eredménye.

A szerzők szerint modelljük elsősorban nem azt jósolja meg, meddig élhet az ember a jövőben, hanem új eszközt kínál annak vizsgálatára, hogy az öregedés különböző mechanizmusai milyen mértékben járulnak hozzá a szervezet hanyatlásához. Ez a jövőben segíthet meghatározni, mely folyamatok célzott lassítása hozhatja a legnagyobb egészségügyi előnyt.