Hamarosan rakéta csapódik a Holdba

2026. augusztus 5-én történelmi becsapódásra számíthatnak a csillagászok. A kalkulációk alapján ezen a napon egy elhasznált SpaceX Falcon 9 rakétafokozat csapódhat a Hold felszínébe, ahol várhatóan 20–30 méter átmérőjű krátert hoz majd létre.

Egy új, lektorálásra váró tanulmányban a szerzők a megfigyelés lehetőségeit elemzik – számol be az IFLScience. Bár az ütközés nyomait valószínűleg csak az égitest körül keringő űrszondák láthatják majd részletesen, a szakértők szerint a felvillanást kedvező körülmények között akár bolygónkról is detektálhatják.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A rakéta felső fokozatát a Firefly Blue Ghost–1 és az ispace Hakuto-R Resilience holdszondák pályára állítására használták 2025-ben. „Miután elvégezte a feladatát, a rakétában nem maradt elegendő üzemanyag ahhoz, hogy visszatérjen a Földre vagy a mélyűrbe jusson. Instabil pályán maradt, mígnem a gravitáció a Hold felszínével való ütközés felé sodorta” – mondta Gregory Radisic, a Bond Egyetem munkatársa és a csapat tagja.

Milyen becsapódásra számíthatunk a Holdon?

A jelenlegi számítások alapján a rakéta a Hold nyugati peremén található Einstein-kráter közelében csapódik majd be. Az ütközés során mintegy 11,8 gigajoule mozgási energia szabadul fel, ami körülbelül 2,8 tonna TNT robbanóerejének felel meg.

A becsapódás nemcsak egy új krátert váj a felszínbe, hanem jelentős mennyiségű port és kőzetanyagot is szétszór. A modellek szerint az összefüggő törmeléktakaró mintegy 70 méter átmérőjű területet fedhet le, míg a legnagyobb kidobódó darabok akár közel ezer kilométerre is eljuthatnak. Ez a jövőbeni holdbázisok és űrhajósok biztonsága szempontjából sem közömbös.

Az esemény tudományos szempontból különösen értékes, mert pontosan ismert a becsapódó objektum tömege és pályája. Ez ritka lehetőséget kínál arra, hogy az ütközések során keletkező felvillanásokat és törmelékfelhőket pontos mérésekkel vessék össze az elméleti modellekkel.

Hogyan észlelhetik az ütközést?

A megfigyelés ugyanakkor nem lesz egyszerű. A mesterséges objektum nagyjából 2 kilométer per másodperces sebességgel éri el a Holdat, ami jóval kisebb a természetes meteoroidok becsapódási sebességénél. Emiatt a keletkező fényfelvillanás várhatóan sokkal halványabb lesz, mint a természetes holdi ütközéseké.

Ha mégis láthatóvá válik, a legjobb megfigyelési időpont augusztus 5-én, magyar idő szerint reggel 8:35 körül várható. A legkedvezőbb körülmények Dél-Amerikában, valamint Észak-Amerika déli és középső részein lesznek, ahol ekkor még sötét égbolt segítheti a megfigyelést.

Nem ez lesz az első mesterséges becsapódás az égitesten. A NASA 2009-ben szándékosan vezette a Hold felszínébe az LCROSS küldetés egyik rakétafokozatát, hogy megvizsgálja a déli pólus örök árnyékban lévő krátereit. A kísérlet igazolta, hogy ezekben a régiókban jelentős mennyiségű vízjég található.

A mostani ütközés ugyan nem tervezett tudományos kísérlet, de a szakemberek szerint kiváló alkalmat kínál arra, hogy jobban megértsék az objektum felszínén bekövetkező becsapódásokat, valamint felmérjék, milyen kockázatot jelenthetnek a jövő holdi infrastruktúrájára a világűrben egyre nagyobb számban keringő űrszemetek.