Miért csak a nőstény szúnyogok szívnak vért?

A legtöbb ember számára a szúnyog egyet jelent a vérszívással, pedig a valóság ennél jóval árnyaltabb. A világszerte ismert mintegy 3600 szúnyogfaj túlnyomó többsége egyáltalán nem jelent veszélyt az emberre: sok faj nem is csíp, és olyanok is akadnak, amelyek ugyan szívnak vért, de kizárólag más állatokét.

A vérszívás ráadásul nem is a szúnyogok fő táplálkozási módja. A hímek soha nem fogyasztanak vért, és a nőstények is életük nagy részében virágnektárral, növényi nedvekkel és gyümölcsnedvekkel táplálkoznak. Ezekből nyerik azt a cukrot, amely a repüléshez és a mindennapi életműködésükhöz szükséges energiát biztosítja.

Akkor mégis miként jön a képbe a vérszívás? A választ a szaporodásnál kell keresni – írja a Smithsonian Magazine.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Ezért van szükségük vérre a nőstény szúnyogoknak

A nőstény szúnyogoknak a peték kifejlesztéséhez nagy mennyiségű fehérjére és vasra van szükségük, amit a növényi táplálék nem tud biztosítani. A vérben azonban mindkét tápanyag bőségesen megtalálható, ezért a megtermékenyített nőstény vért szív, majd ennek segítségével életképes petéket hoz létre. Miután lerakta azokat, ismét nektárral táplálkozik egészen addig, amíg a következő peterakás előtt újabb vérszívásra nem lesz szüksége.

Nem minden faj szorul azonban erre a megoldásra. Egyes fajok lárvái ragadozó életmódjuk révén, fejlődésük során elegendő fehérjét raktároznak el ahhoz, hogy felnőttként vér nélkül is képesek legyenek petéket termelni.

Az embereket csípő fajok valójában kisebbségben vannak. A több ezer ismert szúnyogfaj közül csupán nagyjából száz játszik jelentős szerepet emberi betegségek terjesztésében. Sok vérszívó faj egyáltalán nem is érdeklődik az emberek iránt: egyesek békákat, madarakat, hüllőket vagy emlősöket keresnek fel, sőt olyan fajok is ismertek, amelyek földigilisztákból vagy akár iszapugró halakból vesznek vért.

A kutatók szerint az emberek gyakran nem is számítanak első számú célpontnak. Számos szúnyog eredetileg más gerinces állatokra specializálódott, és csak az élőhelyek átalakulása, majd a természetes gazdák visszaszorulása miatt fanyalodott ránk.

Bár a maláriát, a dengue-lázat vagy a Zika-vírust terjesztő fajok, a sokakat különösen gyötrő csípések miatt a szúnyogok nem tartoznak a legkedveltebb állatok közé, a csoport egészét nem lehet pusztán vérszívó kártevőként kezelni. A legtöbb faj ártalmatlan az emberre, számos közülük virágokat poroz be – főként éjszaka –, mások pedig ragadozó lárváikkal éppen a veszélyes szúnyogok állományát ritkítják. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a táplálékhálóban ezek a rovarok.