Ilyen volt a Balaton legszárazabb időszaka
Bár a Balaton vízállása most is szokatlanul alacsony, még messze van a legvízhiányosabb időszakától. Az ELTE kutatói kiderítették, hogyan változott legnagyobb tavunk és környezete az elmúlt több mint 11 ezer évben.
A Balaton, a Velencei-tó és a Duna vízállása egyaránt rendkívül alacsony idén nyáron. 2026. július 31-én a Balaton átlagos vízállása 56 centiméter volt a siófoki vízmércéhez viszonyítva, ami jóval elmarad az átlagostól. Ez az állapot számunkra példátlannak tűnik, pedig a holocén időszakban, vagyis az elmúlt 11 700 évben volt már példa hasonlóra. Az ELTE kutatói ezeket a múltban átélt, hosszan tartó, szélsőségesen száraz időszakokat vizsgálták meg, illetve azt, milyen máig látható jeleket hagytak ezek az üledékben.
Másfél méterrel lehetett alacsonyabban a Balaton vízfelszíne
Az ELTE, a Pannon Egyetem és a HUN-REN munkatársainak tanulmánya a Quaternary Science Reviews tudományos folyóiratban jelent meg. A szakértők a Balaton Szemesi-medencéjéből kiemelt üledékmagot vizsgálták, ami megmutatta, hogyan változott a Balaton környezete az elmúlt évezredek során.
Eredményeik alapján két olyan időszak lehetett a Balaton történetében, amikor a tó párolgása erős volt, vízszintje pedig tartósan alacsony. Az egyik 8050–7350, a másik 5450–4500 évvel ezelőtt. A két időszak közül az első volt a legszárazabb az elmúlt 11 ezer évben. Ekkor a nyarak melegebbé váltak, miközben kevesebb nedvesség érkezett a térségbe. A tó vizének fokozott párolgását az üledékben megőrződött geokémiai nyomok is jelzik, emellett a környéken a szárazságtűrő, sztyeppei növényzet is elterjedt.
Az ELTE közleménye szerint ősi vízállás nem fejezhető ki pontosan a mai vízmérce centimétereiben. A medermorfológiai és palaeoökológiai becslések szerint azonban a vizsgált mag helyén a vízmélység mindössze körülbelül 2,5–3,5 méter lehetett, szemben a 2017-es 4,2 méterrel. Ez, a meder hosszú távú változásainak bizonytalanságát figyelembe véve, nagyságrendileg 0,7–1,7 méterrel alacsonyabb vízfelszínt jelez. A mélyebb nyílt víz területe erősen összehúzódott, és főként a Szemesi-medencére korlátozódhatott, bár a tó nem száradt ki teljesen.
Hogy ezt az állapotát elérheti-e újra a Balaton, nem lehet biztosan megmondani. A legkedvezőtlenebb klímaforgatókönyvek szerint azonban a Balaton vízszintjének csökkenése 2050 után felgyorsulhat, a század végére pedig egyre gyakoribbá válhatnak a rendkívül alacsony vízállások.
Miért ennyire kevés most a víz?
A jelenlegi alacsony vízállás nem egyetlen száraz nyár következménye. A Balaton vízgyűjtőjén 2021 és 2026 áprilisa között csaknem 500 milliméter halmozott csapadékhiány alakult ki, a 2025–2026-os téli feltöltődési időszak csapadéka 26 százalékkal maradt el az átlagtól.
Az aszály kialakulásában a légköri cirkuláció fontos szerepet játszik. mivel a tartós anticiklonok és magaslégköri gerincek eltérítik vagy legyengítik a csapadékot hozó frontokat. A leszálló légmozgás napos, száraz időt eredményez, miközben a meleg levegő, a napsugárzás és a szél fokozza a tavak párolgását.
A kiszáradó talaj tovább erősíti a felmelegedést: egyre kevesebb energia fordítódik párologtatásra, és egyre több a felszín és a levegő közvetlen melegítésére. A globális felmelegedés nem önmagában felelős minden egyes aszályért, de magasabb hőmérsékleti alapról indulva növeli a párolgási vízigényt, és gyakoribbá, hosszabbá és intenzívebbé teszi a hőhullámokat.
Szinte hetente kerülgetik egymást a SpaceX műholdjai
Az egyre duzzadó Starlink műholdállomány az elmúlt évben 355 000 elkerülő manővert hajtott végre, az ütközés csak idő kérdése lehet.
Neandervölgyi gén növelheti izomtömegünket
Egy, a neandervölgyiektől örökölt génváltozat fokozhatja a növekedési hormonra adott sejtszintű választ.
Videón a részleges napfogyatkozás
Hatházi Gergely gyönki amatőrcsillagász a részleges napfogyatkozás teljes folyamatát dokumentálta.
Ilyen volt a napfogyatkozás a Balaton felett
Igazi parti hangulatban telt a részleges napfogyatkozás, amely a tihanyi apátság sziluettjével pótolhatatlan látványt nyújtott.
Az ember mellett is évezredekig fennmaradhatott az óriáskenguru
A jégkori megafauna ausztrál képviselője 6500 éve még élt a mai Új-Guinea terültén, vagyis sokkal később halt ki, mint a megafauna számos más képviselője.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
