Meglepően könnyen átszoktathatók a cicák a beltéri életmódra

Kétféle macskatartó létezik: az egyik szerint a macska „természetes” viselkedése, hogy szabadon kószál, a másik szerint viszont a macska beltéren, de legalábbis portán belül tartása nemcsak az élővilágot mentesíti a ragadozó hatásaitól, de magát a cicát is óvja. Egyelőre e két tábor igen erős ellenérzéseket táplál egymás iránt, azonban érdemes a dolog egyszerű, racionális oldalát is megnézni.

A kijárós macskák világszerte madarak és más kisállatok milliárdjait pusztítják el, köztük rengeteg védett fajt is. Nem igaz, hogy csak a beteg állatokat tudják megfogni, különösen nem igaz olyan élőhelyeken, ahol a macska sose volt őshonos faj.

A kijárós macskák igen gyakran maguk is áldozattá válnak, sokszor az ember mérgezi vagy veri meg a kertjébe hívatlanul bejáró cicát, vagy uszítja rá a kutyáját (bár ezek a tulajdonos számára legtöbbször csak „Cirmi nem jött haza, biztos ellopták” kijelentésbe torkollik) . A macskák ezen felül végzetes baleseteket, fertőzéseket és paraziták sokaságát szedhetik össze kültéri útjaik során, az egymásnak, verekedés közben okozott sérülések mellett. Ráadásul, akinek kijárós macskája van, az gyakran az ivartalanítással se foglalkozik, ezzel pedig tovább súlyosbítja a macskák, rajtuk keresztül a vadállatok helyzetét.

Számos helyen igyekeznek meggyőzni a macskatartókat arról, hogy a cicát beltéren tartsák. Ez különösen fontos Új-Zélandon, ahol rengeteg, a ragadozókkal szemben teljesen védtelen endemikus faj él, amelyek az evolúciójuk során nem találkoztak a macskához hasonló állatokkal. Nemrégiben egy kutatócsoport macskatartók segítségével mérte fel, mivel jár, ha a korábban kijárós cicákat teljesen beltéri életmódra állítják át.

Akár még egy panellakás ablakait, erkélyét is felszerelhetjük macskahálóval, így teljesen biztonságossá válhat a cica számára a nézelődés, napozás.

Forrás: wikimedia commons

A kutatók 87 macskatartóval vették fel a kapcsolatot, és faggatták ki őket az átállás okáról és következményeiről. Az eredmények meglepően pozitívak voltak: a cicák közel fele problémamentesen, alig pár nap alatt átállt a benti életmódra, 14 cicának ehhez pár hónapra volt szüksége. A kérdőív kitöltésekor a cicák közül 11 volt, amelyik még nem alkalmazkodott sikeresen a benti életmódhoz.

A legnagyobb kihívást a korábban kijárós cicákat tartók számára az olyan gyakorlati dolgok jelentették, mint az ajtók-ablakok csukása, vagy épp az alom takarítása. Többen persze aggódtak a cica jóllétéért, hogy vajon a benti tartás során eleget játszanak-e, vagy épp elég gazdag volt-e a benti környezet számukra. Mivel a benti tartás némi többletköltséget is jelent – alom vásárlás, játék vásárlás, kifutó építése, illetve gyakoribb takarítás a lakásban – volt olyan gazdi, aki erre is kitért a nehézségek közt.

Bár sokak számára magától értetődő, hogy egy kutyával játsszon, a cicák ugyanúgy igénylik a gazdikkal való közös időtöltést, játékot, és a mozgást is persze. Ez utóbbira vannak egészen jó módszerek! A klasszikus játékokon túl, ha valaki ügyes kezű, maga is építhet futókereket a cicájának, de természetesen készen is kapható ez a mozgást élénkítő játék.

Sok pozitív hatása is volt azonban az átállásnak! A legtöbben arról meséltek, hogy így biztonságban tudhatták a cicát, csökkentek az állatorvosi költségeik mivel kevesebb volt a sérülés és a betegség is. Sokan beszámoltak arról, hogy így közelebb kerültek érzelmileg a cicájukhoz, több időt tölthettek vele, bújósabb lett a cica, szorosabbá vált a kapcsolatuk. Emellett javult a szomszédokkal való kapcsolatuk is, és egyértelműen pozitívumként könyvelték el, hogy így a vadállatok védelméért is tettek valamit.

A kutatók elmondták, hogy a legtöbb, korábban kijárós macska sikeresen átállítható a benti életre, és a gazdik többsége végül könnyebbnek találta az átállást, mint amire számított.

A legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy a jövőben is bent tartanák a macskájukat, illetve a következő macskájukat is így nevelnék. Az átállás azonban nem pusztán a macskáról szól, hanem legalább annyira a gazdikról is. A siker kulcsa sokszor nem az állat alkalmazkodóképessége, hanem hogy a gazdi képes-e kezelni a gyakorlati nehézségeket és a saját bűntudatát, aggodalmát. Ezért a kutatók véleménye szerint a jövőbeni tanácsadásnak és kampányoknak nemcsak a macska igényeire, hanem a gazdák támogatására is koncentrálniuk kell.

Fontos azt is megérteni, hogy a kutatásra valószínűleg leginkább olyan gazdik jelentkeztek, akiknek sikerélményük volt az átállás kapcsán, így feltehetően ennél kicsit több nehézséggel járhat az átmenet – azonban a tanulságok, javaslatok ezektől függetlenül érvényesek.