A virágporral együtt nehézfémeket is gyűjtenek a méhek

A nehézfémek számtalan úton elszennyezhetik a környezetet, és különösen a városok, ipari létesítmények közelében találhatóak meg jelentősebb mennyiségben. Kijuthatnak a talajba, szállhatnak a porral, de akár a mezőgazdasági vegyszerek révén is. A méhek ezeket a szennyező fémeket a gyűjtés során óhatatlanul összeszedik a talajjal, növényekkel érintkezve.

Azt, hogy milyen konkrét hatásai vannak a nehézfémeknek rájuk, elsődlegesen a háziméhek tanulmányozásából tudjuk. A Cambridge-i Egyetem kutatói nemrégiben a poszméheknél is megvizsgálták ezt.

A nehézfémek egészen kis mennyiségben is ártalmasak a méhek egyedi és családi egészsége, szaporodási sikere szempontjából. Egyes fémek hatására romlik a méhek tanulási képessége és memóriája, ezzel a tájékozódásuk is rosszabb lesz, csökken az élelemgyűjtés hatékonysága. A fémeket ezen kívül összefüggésbe hozták a sikertelen szaporodással, kevesebb utód létrejöttével és az utódgeneráció fejlődési problémáival, rendellenességeivel is.

A kutatók Cambridge megye méhészeteiben végeztek méréseket, e területen a talaj nehézfém-szennyezettsége alacsony. 12 méhészetet választottak ki, ahol háziméheket tartott a gazdájuk, s mindegyik helyszínen kihelyeztek egy vagy két földi poszméh családot is, a háziak kaptáraitól legfeljebb 50 méterre.

Ezzel biztosították, hogy mindkét faj ugyanonnan gyűjtsön. Mind a házi, mind a poszméhek kaptárbejáratához három napra egy szűk nyílást építettek, amelyen áthaladva a méh által gyűjtött pollen egy egészen kis része ledörzsölődve egy tartályba esett. Később a tartályokba hullott pollent meg lehetett vizsgálni.

A háziméhekből néhány dolgozót visszatértekor befogtak, a poszméheket pedig egy az egyben vitték el a helyszínről a kísérlet végén. A méhek testének nehézfémtartalmát is meg tudták így mérni, egységes módszerrel, hogy összehasonlítható is legyen.

Az arzén, a kadmium, a króm, a kobalt, az ólom és az ón jelenlétét, mennyiségét mérték minden esetben. Mind a méhek, mind az általuk gyűjtött pollen fémtartalmát megmérték, és összevetették az egyes helyszíneken a talajban lévő nehézfém-mennyiséggel.

Annak ellenére, hogy az egyes pontokon a kétféle méhfaj ugyanolyan környezetből gyűjtött, a poszméhek mégis hétszer annyi nehézfémet szedtek össze a virágporral, mint a háziméhek. A poszméhek testében háromszor annyi nehézfém halmozódott fel, mint a háziakéban.

Bár a fémek mennyisége nem érte el azt a szintet, amely már megölte volna a méheket, ahhoz elegendő volt, hogy káros hatása legyen. A kutatók szerint a különbségek a két faj életmódjában és gyűjtési szokásaiban keresendő. Az egyes növényfajok eltérő mennyiségben veszik fel a talajból a nehézfémeket, így a pollenjükben is eltérő mennyiség lehet. A háziméhek sokféle növényről gyűjtenek, így felhígulhat a fémszennyezett pollen.

A poszméhek jóval kevesebb növényfajt részesítenek előnyben, így pedig nagyobb eséllyel marad a nehézfém aránya is magas a begyűjtött virágporban. Ráadásul a háziméh akár 10 kilométerre is elrepül táplálék után a kaptártól, a poszméh kisebb távolságokból, maximum 1,5 kilométerről keres élelmet. Emellett a poszméhek erősen szőrös testére több por is tapad rá, ebben pedig szintén lehetnek fémek, amelyek végül a pollenre kerülnek.