Ősi cápatemetőt találtak a sivatagban

Egy új tanulmány alapján ősi cápatemetőre bukkantak a mai Egyiptom egyik legszárazabb vidékén, az Abu-Tartur-fennsíkon – számol be a ScienceAlert. A ma sivatagos vidék a kréta időszakban még tengerfenék volt.

A paleontológusok 14 cápafogat tártak fel az egykori tengeri üledékből, a leletek öt, a térségben korábban nem azonosított fajhoz tartoztak. A maradványokból egy rendkívül gazdag tengeri ökoszisztéma képe rajzolódik ki.

A maradványok a Duvi-formáció foszfátos rétegeiből kerültek elő. A kréta időszakban, mintegy 145–66 millió évvel ezelőtt a Föld jóval melegebb volt, a tengerszint pedig magasabb, ezért Észak-Afrika jelentős részét is víz borította. Az egykori tengeri környezet nyomait ma kiterjedt foszfáttelepek őrzik.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A most megtalált fogak öt kihalt cápafajhoz tartoznak: a Cretalamna cf. maroccana, a Scapanorhynchus cf. raphiodon, a Serratolamna cf. serrata, a Squalicorax bassanii és a Squalicorax pristodontus képviselőihez. Mind az öt faj újnak számít az Abu-Tartur területén, kettőt pedig – a Serratolamna cf. serrata és a Squalicorax bassanii fajokat – korábban Egyiptomban sem mutatták ki.

Különösen érdekes a hosszú, tűszerű fogakkal rendelkező Scapanorhynchus cf. raphiodon. A kutatók szerint ez lehet az első ismert afrikai előfordulása, és egyben a faj eddig ismert legfiatalabb fosszilis példánya is.

Miről árulkodnak a sivatagi cápafogak?

A különböző fogformák arra utalnak, hogy a cápák eltérő életmódhoz és táplálkozáshoz alkalmazkodtak. Egyeseknek keskeny, hegyes fogaik voltak, mások széles, fűrészes fogakkal bírtak, utóbbiak inkább a zsákmány felszeletelésére lehettek alkalmasak. Ez azt jelezheti, hogy nem ugyanazért a táplálékért versengtek, hanem különböző ökológiai fülkéket foglaltak el.

Tarek Yassin, a Kairói Egyetem paleontológusa és munkatársai szerint a leletegyüttes tápanyagokban gazdag, nagy termelékenységű tengeri ökoszisztémát sejtet. A kutatók úgy vélik, az egykori élővilág egyik kulcsa a feláramlás lehetett. A mélyebb vízrétegekből a felszínre jutó, tápanyagokban – köztük foszforban – gazdag víz kedvezően hathatott a planktonra, amelyből aztán kisebb halak és gerinctelenek táplálkozhattak, fenntartva a nagyobb ragadozókat. A táplálékhálózat magasabb szintjein még nagyobb cápák és tengeri hüllők is megjelenhettek.

Érdemes hozzátenni: a leletegyüttes nem egyetlen „tömegsírból” származik. A Duvi-formációban az érintett időszakban kevés üledék rakódott le, ezért a viszonylag vékony foszfátos réteg viszonylag hosszú időszak maradványait sűríti. A fogak így különböző időpontokból és eltérő élőhelyekről származó cápák nyomai.

Észak-Afrika és a Közel-Kelet más foszfáttelepei is gazdagok a cápafogakban. Ez arra utal, hogy a késő kréta idején az egykori Tethys-tenger északi peremén kiterjedt, nagy termelékenységű tengeri ökoszisztémák működtek.